Hűthetik a pezsgőt

Konkoly Csaba edző BL-szereplő együttese sorozatban 23. győzelmét aratta (eddig tökéletes a teljesítménye a BL-ben, a Magyar Kupában és a bajnokságban), és szerdai, dunaújvárosi diadalával (34–29) ebben az évadban másodszor is jobbnak bizonyult legveszélyesebb hazai vetélytársánál, a Dunaferrnél.

A látványos sikerek kovácsa, Konkoly Csaba edző elérte azt, hogy a világklasszisok sorával felálló, a Bajnokok Ligája megnyerésére is esélyesnek tartott együttes kisiklások, vagyis elkönnyelműsködött meccsek nélkül menetel. Nem esik bele korábbi hibájába, hogy nagyobb tudása biztos tudatában csak takaréklángon égve vegye fel a versenyt szerényebb képességű ellenfeleivel, amelyek persze ebben az évadban is nagyon vágynak a skalpjára.

A Dunaferrnek elsődleges célja a győzelem, a leendő bajnok, pontosabban az elsősége visszahódítására készülő Győr megleckéztetése volt, és arról csak álmodott, hogy legalább hat góllal megveri. Ekkora különbségű újvárosi diadal jelentette volna azt, hogy pontazonosság esetén az egymás elleni eredmény a Győr elé rangsorolja a Dunaferrt.

Ez persze immár csak álom.

A győriek csapatjátéka szinte tökéletesen működött. A csata legalább 90 százalékában uralták a találkozót, és csak akkor lassítottak, amikor az első félidőben hat, majd a másodikban három góllal vezettek. Ekkor Ferling Bernadett és társai fel tudtak zárkózni, sőt ki is egyenlítettek. Nem ízlett Görbicz Anitának, hogy külön őrt kapott, ennek is betudható, hogy – hat hetesgólja mellett – „csak” két akciógólt szerzett, vagyis megnyerte a külön gólpárbajt a hét akciótalálatig jutó Ferlinggel szemben. A védekezésére különösen ügyelő Győr edzője, Konkoly Csaba elmondta, hogy a játékosok a védekezésben 65-70 százalékos teljesítményt nyújtottak, ezért támadásban fokozniuk kellett az iramot , hogy tarthassák, a hajrában pedig növelhessék előnyüket. Amikor a Dunaferr kettős emberfogásra váltott, erre is volt válaszlépésük a vendégeknek, akik a végjátékban a sűrű ütközésekkel széttördelték az Újváros támadásait. Görbiczék lelkileg is végig bírták a nagy iramú, olykor szoros ütközetet, amelyben mind Pálinger Katalin, mind Herr Orsolya kitett magáért a kapuban, támadásban pedig Katarina Mraviková és a védekezőspecialistának számon tartott Tomori Zsuzsa is remekelt.

A Dunaferr tudta, hogy esélyesebb a Győr, ezért az volt a célja, hogy végig döntetlen körül tartsa az állást, majd huszáros hajrával megszerezze a két pontot. Ehhez képest gyengén kezdett, és nem bírta a végjátékot, ezért csalódott volt a hangulat a hazai öltözőben. Imre Vilmos edző nem tagadta, hogy az évad elején azt a feladatot adta együttesének, hogy hazai meccseit feltétlenül nyerje meg, és szerdáig ez így is történt. Sőt idegenben is csak a Győr ellen veszített a Dunaferr. A továbbiakban is változatlan marad a súlyos anyagi gondokkal küzdő, de talán hamarosan megoldást találó Dunaferr hosszabb távú stratégiája. Imre vezérletével a hazai élmezőnyben akar maradni az együttes, a következő évadra pedig – hajdani Bajnokok Ligája-győztes elődei nyomdokain – erős BL-csapattá szeretne fejlődni.