Egyelőre csak fikció az olasz válogatottság

Varga I Zsoltot a Cremona délelőtti edzése után értük utol, ám olasszá válása kapcsán nagy szenzációról még nem tudott beszámolni.

„Elméletileg megvan az állampolgárságom, már csak azon múlik a dolog, mikor megyek be a városházára a papírokért – tudtuk meg a pólóstól. – A válogatottságról annyit tudok mondani, felvetődött a kérdés, a csapattársaim is beszéltek róla, de hivatalosan még senki sem keresett meg, amíg pedig ez nem változik, teljesen felesleges bővebben beszélni erről.”

A 2001–2002-es szezon óta Olaszországban – előbb a Savonában, majd a Cremonában – pólózó kiválóságnak olasz felesége van, de a hét év légióskodás alapján is megkaphatta volna az állampolgárságot. Az olasz újságírók azért is dobhatták be a nevét a válogatott kapcsán, mert Fabio Bencivenga lemondta a szereplést a nemzeti csapatban. A 295-szörös magyar válogatott szereplésének esélyét viszont csökkenti, hogy Olaszország március 2. és 9. között vesz részt az aradi olimpiai kvalifikációs tornán, és ha valóban számítanának a centerre, valószínűleg már keresték volna.

Varga olasz válogatottsága azért lehetett téma, mivel évek óta a Cremona kulcsembere, sőt még a jelenlegi, a csapat szempontjából gyengébb szezonban is jó teljesítményt nyújt. Ismert, tavaly nyáron távozott a klub főszponzora, sokáig az is kérdéses volt, rajthoz tudnak-e állni az új szezonban. Végül ugyan elindultak, de többen már a szezon előtt távoztak, egy hónapja pedig az amerikai Tony Azevedo is elhagyta a süllyedő hajót, ezzel Varga az egyedüli kulcsember a klubnál.

„A riválisok rendszerint zónáznak, az elmúlt három mecscsen három-négy labdát kaptam összesen – beszélt a center a nehézségekről. – Tony a világ egyik legerősebb lövője, amíg itt volt, rá is figyeltek, nekem is több lehetőségem volt. Most viszont nincsenek jó lövőink, így pedig nagyon nehéz dolgunk lesz. Karácsony előtt úgy volt, összeomlik a klub, de végül együtt maradtunk. Az új edzőnk munka mellett dolgozik velünk, a délelőtti tréningeket például én tartom, de kedden is csak öten voltunk. Taktikailag keveset tudtunk gyakorolni, ezért igyekszünk legalább fizikailag jó állapotban lenni. Sírni azonban nem érdemes, azzal sem leszünk előrébb, menni kell tovább, egyszer majd biztosan jobbra fordul a sorsunk.”

Vargáék október óta mindössze háromhavi fizetést kaptak – a pletykák szerint a Nervinél és Salernóban is vannak anyagi gondok –, nemrégiben egy cremonai biztosítási ügynökség vezetője lett az elnök, ő próbálja üzleti és privát kapcsolatait felhasználva életben tartani a klubot, hogy aztán nyártól újra lehessen építkezni. A város is próbál segíteni, mivel a pólósoké Cremona egyetlen első osztályú csapata, ráadásul kár lenne veszni hagyni a közelmúltban épült gyönyörű uszodát. A nehézségek érzékeltetésére még annyit, az egyik mérkőzés második negyedében a gyengén védő kapusnak elege lett, fogta magát, és hazament…

„Ha nyárig javul a helyzet, szívesen maradnék, sőt edzősködnék is a csapatnál – tekintett előre Varga I Zsolt. – Ha akkor sem lesz pénz, akkor meglátjuk, milyen ajánlataim lesznek, hozzávetőleg még két év van bennem. Úgy vagyok vele, amíg nem fáj mindenem, nem vagyok teljesen szétesve, addig folytatom.”