Csütörtökön ünnepli hetvenedik születésnapját Török Gyula, a római olimpia légsúlyú (51 kg) bajnoka. A népszerűség, a nagyrabecsülés legbiztosabb jele, ha valakinek a keresztneve nehezen jut az újságíró eszébe: mindenki csak „Békának” ismeri a remek humoráról híres sportembert, aki egész életét Kispesten élte le – ma is itt lakik, a Tulipán utcában, nem véletlenül tüntették ki a Kispestért-emlékéremmel. „Csendesen telnek a napjaim, már itt is fáj, ott is fáj, a bal karomat pedig nem tudom mozgatni. De nem panaszkodom, kalandos életem volt, s ha ki akarom tenni a lábamat hazulról, mindig segít a fiam. A mai boksszal már alig van kapcsolatom, inkább a profi mérkőzéseket figyelem, az amatőr bunyó mára olyan lett, mint a megposhadt görögdinnye, Lőrinc napja után… Erdei Zsolt sikereinek nagyon örülök, szurkolok Madárnak, emlékszem, amikor magam is edzősködtem a válogatott mellett, kétszer annyit dolgozott, mint a többiek. Nem véletlen, hogy ilyen sokra vitte. Olykorolykor eszembe jut, magam is sikeres lehettem volna a profik között, de aztán rájövök, hogy ahhoz az én időmben el kellett volna hagynom az országot, ami pedig nem jöhetett szóba. Hiszen már azt is kétszer meggondolom, hogy Kispestről kilépjek” – mondta az ünnepelt.