Egy vállalható életpálya

Kezdhetjük egy találós kérdéssel?Kezdhetjük egy találós kérdéssel?

Hogyne – dörzsölte tenyerét a szakember.

Mi az: aranyszínű koronával ékesített, aranyszegélyű kék címerpajzs, amelynek közepében egy… …a betelepülő dohánytermesztő családokra utaló dohánylevél található.

Szülőfalum, a ma már nagyközség Újkígyós címere a megfejtés. Könnyű feladvány volt, egy falusi ember ugyanis sosem feledi a gyökereit. Magam is az „őshazának” köszönhetek sok mindent a csodálatos gyerekkortól kezdve a neveltetésen át a sport szeretetéig. A mai napig előttem van, ahogy bigézünk és dólézunk.

Hogy mit csinálnak?

Bigézünk és dólézunk.

Restellem, de utána kell majd néznem, miről beszél.

Segítek: mindkettő hagyományos népi játék. Azért ne emészsze magát, az ötvenes évek elmúltak már… Egyébként hokiból és fociból sem volt hiány, utóbbiból egyszer komoly kalamajka kerekedett. Újkígyós szélére ugyanis akkoriban telepítették az erdőt, mi pedig kiszedtünk néhány fát, így létrehoztunk egy körbekerített pályát. Igaz, a faluban közben az a hír járta, hogy a gyerekek irtják az erdőt… Jelzem, a mi kis arénánk most is megvan, édesapámnak a közelében van földje, ha néhanapján arra vezet az utunk, eszembe jut, milyen jókat futballoztunk ott.

A világháló mégis az újkígyósi kézilabdacsapatról emlékezik meg.

Nem véletlenül! Jelzem, alapító tagja vagyok az együttesnek, hiszen akkor szerveződött, amikor iskolások voltunk, még a pálya vonalát is mi festettük fel. Utóbb kiderült, jó, hogy a haverokkal kézilabdázónak álltunk: a megyei bajnokságból indulva 1975-ben már NB II-eseknek vallhattuk magunkat. Csodás időszak volt az is, téesztámogatás; bitumenes pálya, körülötte világítótestek…

A reflektorfényből még több jutott önnek: 1976-ban a Szeged tagjaként MNK-diadalt ünnepelhetett.

Nem akármilyen körülmények között. Négyes döntőben dőlt el a kupa sorsa, az utolsó körnek abban a tudatban vágtunk neki, hogy csak akkor végzünk az élen, ha legyőzzük a Dunakeszit, míg a Debrecen négy góllal veri a Fradit. Annak rendje és módja szerint mi hoztuk a kötelezőt, aztán vártunk a másik meccs végeredményére. Végül befutott a hír: a Debrecen négygyel nyert…

Edzőként már bajnoki címet ünnepelhetett, előbb a Szegeddel, majd a Dunaferr-rel. Apropó, Veszprémből egyszer sem keresték?

Eddig nem. De emiatt nem haragudhatok senkire, mert egyrészt Veszprémben mindig kiváló szakemberek dolgoztak, másrészt annál nagyobb megtiszteltetés aligha érhetett volna, minthogy 2001 végén rám bízták a válogatott vezetését.

Hét esztendeje ennek…

Tudom, azt mondják, egy kapcsolatban a hetedik év a vízválasztó. Szerintem az eddigi szereplésünket nem érheti kritika, a hatodik világversenyünkre készülünk, volt, amelyik nagyon jól sikerült, volt, amelyik jól, és volt, amelyik kevésbé. Az athéni olimpián például kivételes csapatot irányíthattam, ott volt a lehetőség előttünk, hogy nagyot alkossunk, és bár ma is bánt valamelyest, hogy végül lecsúsztunk a dobogóról, úgy vélem, megragadtuk az alkalmat. Talán nem túlzás, az volt az áttörés, akkor tért vissza a világ élvonalába a magyar férfi kézilabda-válogatott. Ettől függetlenül nem vagyok olyan nagy név a szakmában, hogy a jövőt kizárólag velem képzeljék el a sportág irányítói – történjék bármi az idén, nekik azt kell nézniük, mi a sportág érdeke.

Szíve szerint meddig maradna a válogatott élén?

Nem szabad, hogy a szív diktáljon, az ember sokkal jobban teszi, ha az eszére hallgat. Az eszem pedig azt mondja: amíg a csapatba vetett hitem hitelességgel párosul, addig van értelme a munkának. Most úgy érzem, még van.

A válogatott mellett a DVSC szakmai igazgatójaként ténykedik. Így fest manapság egy strapabíró ötvenkét éves férfi?

Egyelőre nincsenek panaszaim. A küzdelemhez, a nagy teherhez már ifjúkoromban hozzászoktam, a pályán elért sikerekért éppúgy megharcoltam, mint az azon kívüliekért. Hogy csak egy példát mondjak: a szegedi egyetemi évek alatt nem volt éppenséggel pihentető egy időben alapozni és közben az analízisszigorlatra készülni, de megoldottam. Ezt persze nehogy panasznak vegye, különben is: én választottam ezt a karriert.

Az interneten Rostás-Farkas György írót, műfordítót és nyelvészt említik csupán Újkígyós hírességei között. Nem fájlalja, hogy a neve nem található meg a listán?

Ugyan már. Azt viszont fájlalnám, ha nem úgy teljesítenénk a kontinenstornán, ahogy azt a szívem mélyén remélem. Bravúrra lesz szükség, hogy a legjobbak közé kerüljünk, ám én tartom annyira erősnek ezt a csapatot, hogy sikerrel járjunk. Az újkígyósi neves emberekre visszatérve: ha arra érdemesnek tartanak, nyilván kibővítik velem a listát. Én mindenesetre vállalhatónak tartom az életpályámat.