Csapatkapitányi védelem

Frank Rijkaard lassan hozzászokik a sorsdöntő mérkőzésekhez.

Nincs más választása, elvégre december 23-a óta a holland szakember gyakorlatilag a katalánok valamennyi fellépésén az állását teszi kockára. Akár egyetlen fiaskó is a vesztét okozhatja. Persze ha a Camp Nouban végül 1–0-ra elbukott El clásicón az ígért attraktív támadófutballból bármit is mutattak volna a gránátvörös-kékek, akkor most nem hét, hanem négy vagy csak egy pont lenne az ősi rivális Real Madrid előnye a tabella élén.

Így viszont a különbség nem csekély, visszakapaszkodni pedig emberpróbáló feladat. Kétségtelenül nagy a nyomás, Rijkaard egyelőre azonban állja a sarat. A Mallorca elleni bajnoki siker (2–0) után a Spanyol Kupa nyolcaddöntőjében a Sevilla ellen idegenben, Thierry Henry góljával elért 1–1 továbbjutással kecsegtet a visszavágó előtt.

Még ezek az eredmények sem hallgattatják el azonban a kritikusokat, mondván, ez a Barca nem az a Barca, amelyik az elmúlt években látványos játékával fordulóról fordulóra tűzbelázba hozta a közönséget.

A visszafogott teljesítmény miatt a legtöbben nem a hétről hétre rendszeresen pályára lépő játékosokban, hanem a távollévőkben keresik a hibát. Így került Ronaldinho és Deco ismét kereszttűzbe. Nem véletlenül: előbbi 2003 nyara óta futballozik Barcelonában, utóbbi egy évvel később csatlakozott a kerethez, korábban csak akkor maradtak ki a kezdőből, ha sérültek voltak vagy eltiltásukat töltötték.

Elvileg most is sérült az aranylabdás brazil irányító és a portugál középpályás, a jól értesültek azonban tudni vélik, a két játékosnak kutya baja, és távozni készül. Ronaldinhót a sajtó már több ízben „összeboronálta” a katalánok nagy nemzetközi riválisaival, előbb az AC Milannal, majd a Chelsea-vel, az ügy tisztázása pedig házon belül is feszültséget keltett. Deco pedig a múlt héten jelentette ki, azt tervezi, hogy a Premier League-ben futballozzon. Sir Alex Ferguson, a Manchester United skót menedszere pedig sohasem titkolta: a portugál klasszist már régen kinézte magának.

Carles Puyol csapatkapitány azonban kiáll társai mellett, s visszautasítja a pletykákat és a vádakat.

„Mindketten letettek már annyit az asztalra, hogy senki se vonja kétségbe a szavukat – mondta a 29 esztendős válogatott védő. – Beszéltem velük az őket ért vádakról, alig várják, hogy újra pályára léphessenek. Az alaptalan rágalmak csak pluszmotivációt jelentenek, még inkább felspannolják őket. Nem értem, de nem is érdekel, mi a támadások alapja, tűzbe tenném értük a kezem. Ja, és az edzőbuktatás? Erről is hallottam. Ugyan, ne vicceljenek! ”