Gatyagumi

Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek Buzsáky Ákos válogatott labdarúgó szavait.

A játékos a vb-selejtezők programegyeztetése kapcsán azt (is) mondja, hogy „...fel kell kötni a gatyánkat!”

Na, ez a lényeg, csókolom, merthogy számolgathatunk itt jobbra is, balra is, és akár négyzetre is emelhetnénk az esélyeinket, akkor is ott tartunk, hogy azért le kell játszani, és valahogy meg is kell nyerni azokat a fránya meccseket.

Azaz kell egy – sőt, nem is egy, hanem tizenegy – gatya, és lehetőleg alatta és felette is tudás meg erő, hogy sikeres legyen a magyar nemzeti csapat.

Mindezt azért érdemes megemlíteni, mert vasárnap a koppenhágai meccsnaptár-egyeztetés után az MLSZ illetékesei (mínusz szövetségi kapitány, mert az ugyebár momentán nincs) úgy álltak fel, hogy ilyen jó egyezséget még soha, senki nem hozott tető alá.

No persze olyan kurzus még nem diktált a magyar fociban, amelynek a vezetősége ne lett volna elégedett a meccspárosítással: ha erős csapat ellen kezdtünk, az volt a jó, ha gyengével, akkor meg az; csupán azzal a francos meccseléssel volt mindig a gond, végül csak nem nyertünk, csak nem jutottunk ki Eb-re, vb-re.

Úgyhogy a magam részéről álnok módon majd 2009. október 14-én kezdeném el ünnepelni (de akkor becsszó!) az MLSZ korifeusait, hogy milyen jó kis programot alkudtak ki, ha majd valamelyik aranylábú gyerekünk az utolsó selejtezőn, a dánok ellenin kirúgja a válogatottunkat a 2010-es dél-afrikai vb-re.

A programegyeztetés – és nem mellékesen a gatyakérdés – kapcsán azonban van (még) valami, ami extra meglepetés: a legnagyobb kunszt az, hogy mi nem játszunk júniusban.

A svédek, a dánok, az albánok, a portugálok és a máltaiak igen – mi nem. Merthogy – amint az az illetékesek szavaiból kiderült – attól a hónaptól félni kell.

Júniusban ugyanis a magyar profi már leereszt, nem azon jár az agya, hogy gólt kellene rúgni címeres dresszben, hanem azon, hogy melyik csapathoz szerződjön, vagy azon problémázik, hogy az új klubedzője kedveli-e majd, avagy sem, ráadásul statisztikailag is bizonyított, hogy a legjobbjaink akkortájt nem tudják annyira felkötni a gatyájukat.

No, tisztelt urak, ha ez a legnagyobb gond, akkor nem kapitány kell ide, hanem egy jó szabó, aki fájinul tud gatyagumit meghúzni – júniusban is.