A pókerkirály gyakran dühbe gurul

A taxisofőr azt mondja, ha a diszpécser a Layer Roadra kér kocsit, azonnal lecsap a fuvarra, noha fáj a szíve, ha elhajt a Colchester United stadionja mellett. Állítja, nem ilyen roskadozó, omladozó pályát érdemelne az a csapat, amelyik a 2005–2006-os idényben kiharcolta a feljutást a másodosztályba, arról nem is beszélve: szerinte szégyen, hogy az angol labdarúgás elmúlt évtizedének egyik legendája, Teddy Sheringham ilyen környezetben kénytelen futballozni. Ennek ellenére örömmel visz utast az apró aréna környékére, hiszen így van esélye összefutni a korábbi 51-szeres válogatott csatárral.

Sokan vannak ezzel így a városban.

Teddy Sheringham nyári szerződtetése a magyar válogatott védőt, Balogh Bélát is foglalkoztató klub történetének legnagyobb szenzációja. És bár a csapat a korábban a Manchester Uniteddel Bajnokok Ligáját nyerő játékossal is a kiesés ellen küzd, ha másért nem, hát azért érdemes ellátogatni a Layer Roadra, mert a klubház előtt – a keret tagjainak átlagos járgányai mellett – ott parkol angol viszonylatban is lenyűgöző sportautója.

Nem félti a csodaautót, Angliában nem lopnak

Nem fél, hogy feltörik a kocsiját?

Egyrész Angliában nem szokás autót lopni, másrészt pedig Colchester kisváros, ha valaki meglovasítaná a kocsit, nehezen tudná feltűnés nélkül használni... – mondta Teddy Sheringham.

Valóban szemrevaló darab.

Fontos, hogy az ember jól érezze magát abban a járműben, amelyben naponta órákat tölt. Ha megkérdez egy dílert, biztos, hogy azt mondja: a Bentleynek lelke van, különleges bánásmódot kíván.

Tehát nem a külsőségek miatt ül egy kabrió Bentleyben?

Fontos a megjelenés. Legyen szó autóról vagy éppen öltözékről, de azért ne képzelje, hogy sznob vagyok.

Ha ránézek a colchesteri pályára, rögvest kiderül, hogy nem az...

Gyorsan tisztázzuk: már épül az új aréna, ami megfelel majd a modern labdarúgás követelményeinek. Amúgy pedig edzettem és játszottam én már rosszabb pályákon is.

Gyengébb csapatban viszont aligha. Milyen a BL-győztes Manchester United vagy a többi korábbi klubja után egy kiesőjelölt másodosztályú együttesben szerepelni?

Ne feledje, hogy én az utolsó aktív éveimet taposom. Sok korábbi csapattársam már a nyugdíjas éveit tölti, vagy edzőnek állt, én még mindig a pályán vagyok. Amíg dolgozik bennem a düh, ami egy-egy vereség után mindig is tapasztalható volt nálam, nem adom fel. Teljesen mindegy, hogy a Manchester United mezében vagy a Colchester színeiben futballozik az ember, a cél ugyanaz. A labdarúgásban a társainkért, a barátainkért küzdünk. A Championshipben ez még inkább így van, hiszen itt a küzdőszellem és a győzni akarás a kombinatív játék elé kerül.

A kedvenc: Alan Shearer és Ole Gunnar Solskjaer

Ha ennyire maximalista, miképpen tudja elviselni a kudarcokat?

Nehezen. Azonban profi vagyok, sportoló, úgyhogy ez is a dolgom. A mai napig nem értem, hogy mielőtt Colchesterbe igazoltam, a West Hamnél miért nem tartottak rám igényt. Ahhoz ugyanis az én teljesítményem is kellett, hogy a csapat visszajusson az élvonalba, és kiharcolja az FA-kupa-döntőt. A Premier League-be felkerült gárda új menedzsere, Alan Curbishley viszont nem adott lehetőséget a bizonyításra. Pedig elhiheti, tisztában voltam s vagyok a képességeimmel. Elég rutinos vagyok már ahhoz, hogy ne csináljak hülyét magamból. Ha érzem, hogy túl erős nekem az első vagy a másodosztály, akkor váltok.

Mi volt a nagyobb csalódás: az, hogy gyerekkori kedvenc csapata nem számolt önnel, vagy az, hogy tulajdonképpen leírták?

West Ham-drukker voltam, de most már a Colchesternek szorítok: ott nem kértek belőlem, itt viszont számolnak velem.

Noha csodás pályafutása volt, későn futott be, mert míg például Wayne Rooneyt tinédzserkorában szerződtette a Manchester, Teddy Sheringhamet harmincegy évesen igazolta.

Későn érő típus vagyok. Már tizenkilenc évesen bemutatkoztam a felnőttek között a Millwallban, de összehasonlítva