A Sztojan Ivkovics vezérelte PVSK-Expo Center Pécs a férfi NB I 2007–2008-as idényének legkellemesebb meglepetését szolgáltatja – eddig. A három, 40 felé araszoló veteránt, a máshol „no name”-nek minősített kosarast, továbbá egy, az aktív játéktól másfél éve visszavonuló légióst a soraiban tudó baranyai együttes szerdai, paksi 84–80-as győzelmének köszönhetően biztosította második helyét a bajnokság őszi szezonjának végén. De aki azt hiszi, hogy ennyivel beéri a korábban centerként is nagyot alkotó szakember, az téved.
„Kétféle cél létezik, a hivatalosat a tulajdonosok várják el a csapattól. A legjobb nyolc közé jutásért jár külön prémium, de álszerény lennék, ha ennyivel megelégednék. Nekem a dobogóra kerülés lebeg a szemem előtt, s csak akkor fogom megdicsérni a fiúkat, ha a szezon végén érmet akasztanak a nyakukba. De a lelkem mélyén még nagyra törőbbek a vágyaim, azt szeretném, ha mindig, minden meccset megnyernénk. Ennek pedig a bajnoki cím lenne a jutalma...” – mondta Sztojan Ivkovics.
A szakvezető nyilatkozatai szinte minden bajnoki forduló után felkeltik a szurkolók figyelmét, hiszen ritkaság a magyar sportban az olyan edző, aki mindig, mindenért magára vállalja a felelősséget, nemcsak a ritka vereségekért, hanem a verejtékes győzelmekért is.
„Akik kijárnak a meccseinkre, biztosan tapasztalták, hogy játékosaim a reménytelennek tűnő helyzetekben sem bizonytalanodnak el, akkor is halálos nyugalommal szövik a támadásokat, vagy éppen védekeznek, ha tíz-tizenöt, esetleg húsz ponttal elhúz az ellenfél. S mit tesz isten, többnyire sikerül is a fordítás. Ennek az lehet a titka, hogy afféle villámhárítóként szolgálok, igyekszem minden felelősséget levenni a vállukról s kivédeni az esetleg nem a sport világából érkező támadásokat. Az én hátam elég széles ahhoz, hogy mindent felfogjon... Emellett igyekszem azokat a játékosokat felkutatni, akikben fantáziát látok, jóllehet máshonnan nem kapkodnak utánuk. Az amerikai Nick Williams például másfél éve visszavonult, de egy Boszniából kapott kazetta alapján úgy véltem, megérdemel még egy lehetőséget, s szerdán Pakson ő volt a nyerőemberünk...”