Történelmi kitekintő

A MiZo Pécs 2010 és az örökös litván bajnok TEO Vilnius együttese késhegyre menő csatákat vívott egymással az elmúlt négy esztendőben. Mind a két hölgykoszorú Európa elitjébe tartozott, s tartozik a mai nap is, bár mind a litván fővárosban, mind a Mecsekalján ebben a szezonban lejjebb voltak kénytelenek szállítani az eddig megszokott igényeket. Az orosz csapatok hihetetlen mértékű meggazdagodása és ebből következő megerősödése miatt – amelyekkel józan számítás szerint csak a spanyol Valencia, a cseh Brno s nagyon szerény mértékben talán a török Fenerbahce versenyezhet – ebben az idényben a csütörtökön egymás ellen pályára lépő egyik együttes sem álmodozhat a final fourról.

Eddig nem csupán álmodoztak, hanem meg is mérkőztek egymással a legjobb négy között, vagy éppen azért, hogy egymással szemben bizonyítsák, melyiküknek van ott a helye az elitliga elődöntőjében. Sajnos ezek a meccsek a litvánok sikerével végződtek. Az egyik legfájóbb vereséget 2005. április 25-én, a szamarai final four harmadik helyéért lejátszott találkozón szenvedték el a pécsiek. A mieinknél Fegyverneky Zsófia dobta a legtöbb pontot, szám szerint 14-et, a litvánoknál pedig Katie Douglas és Jurgita Streimikyté volt a legeredményesebb 19, illetve 16 pontttal.

A 2005–2006-os szezon negyeddöntőjében történtekre még talán ennél is szomorúbban emlékeznek a pécsiek. A MiZo hazai pályán kezdhette a két győzelemig tartó párharcot, és az első meccsen nem is volt semmi baj, a 16 pontos Vajda Anna és a 14-ig jutó Béres Tímea vezérletével 79–66-ra verte meg az akkori magyar bajnok a litvánt, s nem volt esélytelen három nappal később a vilniusi második meccsen sem – ahová a csapat történetében először a Pécs melletti Pogány repteréről különgéppel utazott. Ám a találkozó hajrájában a mieinknek nem volt ellenszerük Katie Douglasszel és Jurgita Streimikytével szemben. Ismét ők ketten bizonyultak az ellenfél legeredményesebb játékosának, s ezt a formájukat átmentették a március 1-jei pécsi, mindent eldöntő összecsapásra is, ahol a végjátékban 58–50es vezetésről bukott el 63–59-re Rátgéber László leányserege, s nem jutott a brnói négyes döntőbe.

Ami szembetűnő, az elmúlt esztendőkben a litvánoknál mindig Douglas és Streimikyté voltak a legponterősebbek. S bár az amerikai hátvéd már a Valencia színeiben szomorítja soros ellenfeleit – egykori társnőit november 28-án 16, a MiZót két hete 21 ponttal –, a rutinos, 35 esztendős, Sopronban is néhány hónapot kosarazó magasbedobó ezúttal is a csapat tagja.

Még szerencse, hogy alapszakaszbeli találkozókról akad kellemes emlékük is a mieinknek. 2003. november 12-én a parádésan játszó Iványi Dalma (19/3 pont) irányításával 71–67-re sikerült győzni Vilniusban. Csakúgy, mint az idén október 26-án Jekatyerinburgban, a klubvilágbajnokságon 79–69-re vagy november 15-én a D-csoport pécsi találkozóján 84–75-re.

Jó lenne ezeknek az emlékeknek a számát gyarapítani csütörtökön is.