A tükör előnye

Vízszintes, négy betű, a második „o”, a negyedik „i”. A foci vagy a hoki ugrik be elsőként? Vízszintes, négy betű, a második „o”, a negyedik „i”. A foci vagy a hoki ugrik be elsőként?

A Loki! – csapta le a magas labdát Kósa Lajos.

Nem adom fel: a labdarúgás vagy a jégkorong áll közelebb a szívéhez?

Nézni inkább az előbbit, űzni az utóbbit szeretem. Egyébként a golf kivételével az összes sportágat kedvelem.

Mi a baj a golffal? Természetfilmbe kívánkozó környezet, ráadásul labdával játsszák.

Ez igaz, mégsem tudok megbarátkozni vele. Próbáltam, de nem ment. Zavar, hogy nem kényszerít erőkifejtésre.

Bezzeg a hoki.

Így van, bezzeg a hoki. A könyököm még most is a legutóbbi csata nyomait viseli, arról nem beszélve, hogy a derekamat is meghúztam. Az ember könnyen összeszed egy-két sérülést, főleg az én koromban, negyvenen túl, azonban lazításra nincs idő, hiszen a feltörekvő fiatalokkal tartani kell a lépést.

Ha minden jól megy, 2010-re új aréna épül

Térjünk vissza a focira és a Lokira. Meglehet, olvasta lapunkban Dombi Tibor minapi nyilatkozatát a zsinórban megnyert három bajnoki címmel kapcsolatban, azért idézném: „Először óriási, feledhetetlen tombolást rendeztünk a városban, másodszor nagy örömmel ünnepeltünk, de az egész nem emlékeztetett a megelőzőre, s harmadszor is boldogok voltunk, ám a két évvel korábbi fiesztának nyoma sem volt…” Helytálló megállapítás?

Sajnos nem vagyok kompetens ez ügyben, mert a harmadik buli idején külföldön tartózkodtam. Az első kettő ugyanakkor életre szóló élmény marad, csakúgy, mint az 1999-es Magyar Kupa-diadalunkat követő ünnep. Hű, mi volt itthon, amikor a fiúk hazaértek Vácról!

Jövő nyáron lesz ok a mulatságra?

Benne van a pakliban, hogy negyedszerre is mi végzünk az élen, de ahhoz, hogy tartsuk a szintet, a fiatalokat mihamarabb be kell építeni a csapatba. A rutinos játékosok közül néhányan közeli ismerőseim – Sándor Tamással korábban az óvodában futottunk össze, Dombi Tibivel a hentesnél találkozunk, míg Bernáth Csabával néha együtt ebédelünk –, rengeteget köszönhetünk nekik, ám látni kell: a fiatalokra is szükség van.

Elkelne egy új stadion is, nem?

Dehogynem. Az ifjúsági olimpia rendezésére benyújtott pályázatunkhoz is csatoltuk a tervét, s azt annak ellenére sem vetettük el, hogy a választás végül nem ránk esett. Ha minden összejön, 2010-ben megnyithatjuk az arénát a Nagyerdőben.

Ha már szóba hozta: egyetértünk abban, hogy a papírforma érvényesült, amikor gyengének találtatott a debreceni kandidatúra?

Én másképp látom. A jelentkezők közül Debrecen a legkisebb és legkevéssé tehetős. A realitás az volt, hogy az utolsó helyre sorolnak

minket, ehhez képest a tizenkét pályázóból a hetedikek lettünk. Ezt kifejezetten jó szereplésnek értékelem. Csupa olyan város került elénk a rangsorban, amely rendezett már nyári, esetleg téli olimpiát, vagy legalább pályázott a házigazda szerepére. És ne feledjük, évtizedek óta Debrecen az első magyar település, amely eljutott odáig, hogy beadjon egy olimpiai pályázatot.

Lehet folytatása?

Hogyne.

Lesz is?

Ki tudja, mi lesz négy év múlva. De a téli játékokat meghagyjuk másoknak…

Amikor arról értesült, hogy az Európabajnokságról lema…

Bocsánat, melyik Eb-re gondol? Mert csütörtöktől adunk otthont a rövid pályás úszó Európa-bajnokságnak, két év múlva a kontinens legjobb futsalosai játszanak itt, esztendőre rá pedig – Nagyváraddal karöltve – a vízilabdázókat látnánk vendégül. Hála Istennek, van választék.

Lúzer kép: a határon túl nincs hitelünk

Fájdalom, a nagypályás futballisták nem járnak majd erre 2012-ben. Szóval: amikor arról értesült, hogy Magyarország lemaradt a labdarúgó Európabajnokságról, egy világ omlott össze önben? A küldöttség tudniillik úgy repült ki Cardiffba, hogy itt csak mi nyerhetünk – na meg a horvátok.

Már aki így repült ki.

Ezt hogy értsem?

Bár a kandidatúra egyik fővédnökeként a delegációval tarthattam volna, nem utaztam el Walesbe, mivel korántsem voltam annyira optimista, mint mások.

Mire fel volt borúlátó?

Olykor nem árt belenézni a tükörbe. Abban ugye egyezik a véleményünk, hogy a magyar futballt igen alacsonyan jegyzik Európában. Csakúgy, mint magát az országot. Harmadrészt pedig az úgynevezett lobbistáink sem bizonyultak a meggyőzés mestereinek. Mindezt összefoglalva: gyakorlatilag semmilyen szinten nincs hitelünk a határon túl. Lúzer kép, nemde? Ja, és a legfontosabbat majdnem kihagytam: dicsekedhet Magyarország egyetlen olyan stadionnal, amely megfelel az Európai Labdarúgószövetség előírásainak? Nem! Amikor az UEFA vizsgálóbizottsága terepszemlét tartott Debrecenben, magam is mindent megtettem, hogy rábeszéljem vendégeinket, mellettünk tegyék le a voksukat: büszkén mutogattam a Főnix Csarnokot, az uszodát, az atlétikai centrumot, ám az Oláh Gábor utcai stadionba nem vittem el őket...

Nocsak, a sport fővárosaként emlegetett Debrecen sem tökéletes?

Persze hogy nem. Csináltunk ezt-azt, de messze még a vége. Ez a „sport fővárosa” titulus egyébként nem rossz, sőt marketingszempontból nagyon is jó, ám számomra nem ez a legfontosabb, hanem az: jussunk el odáig, hogy ebben a városban minden gyerek részt vegyen naponta egy testnevelésórán. Mert a sport tanít meg nyerni és veszíteni, a pályán döbben rá az ember: ha valamit el akar érni, azért küzdeni, szenvedni kell. A mai internetes, plázás, valóságshow-s világban ezt nem lehet másutt megtanulni. Ezért akarunk még a legkisebb tanintézményben is legalább egy tornaszobát felhúzni. Még akkor is, ha egyesek értetlenkednek. Hogy mást ne mondjak, már azt is kérdezték tőlünk: egy zenei iskolában minek tornaterem? És hogy minek? Nos, képzeljen el egy fúvóst gyenge fizikummal – vajon meddig bírná tüdővel?…

A hétvégén a család az első, utána jön a Loki

A motorja, amivel elrobogott a két évvel ezelőtti spliti Bajnokok Ligája-selejtezőre, megvan még?

Naná! Igaz, nem száguldozom vele, mert egyfelől úgy nem lehet élvezni a tájat, másfelől veszélyes.

Az ősszel hová kísérte el a csapatot?

Sehová. Örülök, ha a hazai mérkőzésekre ki tudok menni. A hétvége ugyanis elsősorban a családé, azonban gyakran megesik, hogy a munka kerül előtérbe. Ha az ember szombaton is reggeltől estig dolgozik, akkor, szomorú, de le kell mondania a Loki-meccsről. Kész szerencse, hogy utólag a hentesnél kitárgyalhatja…