Születésnapjukra

Fél kilenc sincs még, de né hányan már túl vannak a reggelin, belegondolni is rossz, ők mikor ébredhettek. Az álmos tekintet egyébként is jellemző a társaságra, Tóth Tímea kis túlzással jobban örül a jó nagy adag kávénak, mint a Bajnokok Ligájában szerzett góljainak. Abból 37et számlál a Hypo vezére, ezzel momentán második az eredményességi listán.

Dagad a mellünk, vele szemben ugyanis a BL-góllövőlista éllovasa csücsül az asztalnál: Görbicz Anita, aki a hazai porondon sem fukarkodik a gólokkal, a múlt héten a bajnokság rangadóján 18-at (magyar rekord!) lőtt a debreceni kapuba. Ebből persze nincs konfliktus, legalábbis ott-tartózkodásunk idején Szűcs Gabriellát, a bő vb-keret egyetlen DVSC-s tagját nem fűti a bosszúvágy. Két emelettel feljebb, a másodikon van a lányok főhadiszállása a tatai központban. Habár nincs ilyen szándékunk, de ha ellopnánk, majd eladnánk a folyosóra száradni kipakolt ruhadarabokat, nyilvánvalóan szép summát vágnánk zsebre. Itt-ott van némi felfordulás, már-már az az ember érzése, hogy osztálykiránduláson van. Ám csak addig, amíg bele nem szippantunk a levegőbe: a sportkrém semmi máshoz sem hasonlítható, kámforos szaga (vagy illata, ízlés kérdése) a fél szintet átjárja.

Kilenc órától videózás.

A távkapcsoló Németh András kezében, a képernyőn oktatófilm pereg: a kínaiak elleni Pannon-kupa-mérkőzés felvételei. Igaz, csak részletek. A szövetségi kapitány alapos elemzésbe kezd, és megemlíti, hogy ezen a meccsen Görbicz egyetlen technikai hibát sem követett el.

„...Ibinek pedig nem itt kellene állnia” – mutat a képernyőre Németh, mire a címzett, az Aalborgban kézilabdázó Mehlmann Ibolya közbevág: „De hát az nem is én vagyok, hanem Hornyák Ági.” A kitűnő szakember véletlen tévedésén kicsit derülnek a lányok, mert ők is tudják, a mester hasonló bakit legfeljebb húszévente egyszer követ el.

Az össznépi tévézés után rövid pihenő következik, mi pedig Bába Mihálynál a főszereplők egészségi állapotáról érdeklődünk. A válogatott gyúrója megnyugtat minket, azt mondja, egyedül BB-t, azaz Balogh Beát kell kezelni, a székesfehérvári szélső sarkában nem először tapadt le egy izom. Egyébként mindenki ép és egészséges, a szokásos kézilabdás sérülések nem számítanak. Különben is úgy tartja a mondás (az egykori világválogatott, ma már a török szövetség szakmai igazgatója, Kovács Péter immár szállóigévé nemesült szólása): ha egy kézilabdázó fájdalom nélkül ébred, az már halott...

„A hét végén hőemelkedésem volt, de már elmúlt, jóllehet valami még lappang bennem. Mindegy, azért is jó ez az edzés, hogy kiizzadjam magamból” – mondja GörbiczAnita, majd az egész csapat elkezdi a bemelegítést Ács Ildikó fizioterapeuta vezényletével.

Hogy ez laza ujjgyakorlat lenne?

Nem úgy fest. Némelyik gyakorlat rendesen megizzasztja a brigádot (pedig a labdák még nincsenek is elöl), de a lányok bírják a kiképzést, hihetetlen, hogy egy-egy törékeny alkat mennyi erőt rejt magában. Hornyák Ágnes mindenesetre szenvedés közben is tud mosolyogni, bár a Győri ETO játékosaként ez szinte természetes.

Mellette Kovacsicz Mónika, a Fradi jobbszélsője nyújt (vagy éppen szökdécsel), meglehet, ő ennél kötetlenebb napra számított, ha már egyszer születésnapja van. Még csak a huszonnegyedik. S ha már itt tartunk: a franciaországi világbajnokság idején Balogh Beának és Pálinger Katalinnak is születésnapja lesz, Kirsner Erikának pedig a vb-döntő után egy héttel.

Vélhetően kiegyeznének azzal, hogy ugyanazt az ajándékot kapják...