Ma eltemetik a futballt

A dunaújvárosi csapat – Dunaferr néven – hét évvel ezelőtt bajnokságot nyert az élvonalban, óriási dicsőséget szerezve a városnak. Ám azóta nagyot fordult a világ. Az együttes kiesett az NB I-ből, most pedig a megszűnés veszélye fenyegeti a zömében amatőrökből álló csapatot. Alig akad profi labdarúgó a keretben, mégis gond a fizetés, a játékosok négy hónapja várják járandóságaikat.

„Az őszi utolsó bajnoki mérkőzésünkre készülünk, de nem a legutolsó meccsünkre – mondta az újvárosiak edzője, Szepessy László. – Bár valóban temetői hangulat uralkodik, mégis bizakodó vagyok, s hiszem, hogy a gyász a Haladás elleni meccs végére örömünneppé alakul át.”

Joggal lehet optimista a szakember, hiszen visszatérésének köszönhetően parádésan játszik a Dunaújváros FC. Szepessy László újbóli, szeptemberi szerepvállalása óta hazai pályán nem kapott ki az együttes, sőt három gólnál kevesebbet egyszer sem rúgott – ennek köszönhetően 83 százalékos az eredményességi mutató, s most a Haladás ellen is bravúrra készül a gárda.

„Tudunk a szurkolók szervezkedéséről, hozzánk is eljutottak a hírek a szertartásról – folytatta Szepessy László. – Csak a mérkőzésre koncentrálunk, s megpróbálunk örömet szerezni elkeseredett drukkereinknek. A Dunaújváros az egyik legjobb csapat az NB II Nyugati csoportjában, s ígérhetem, lesz folytatás.”

A Dunaújváros mestere nem először vesz részt a labdarúgás „temetésén”: a Vasas edzőjeként ott volt a Fáy utcában 2003 tavaszán, amikor a piros-kék hívek koszorút helyeztek a kezdőkörbe, s könnyek között búcsúztak az élvonalból kizárt csapattól.

„Nem halhat meg a futball Magyarországon – mondta erre Szepessy László. – A Vasas példája is bizonyítja, van feltámadás.”

A Haladás koszorú nélkül utazik Dunaújvárosba.

„Nyerni megyünk, nem temetni – mondta Csertői Aurél. – Tudjuk, hogy beteg a dunaújvárosi futball, és aki kicsit is szereti ezt a játékot, az együttérez a veszélybe került klubokkal, futballistákkal, szakvezetőkkel.