Elég a megaláztatásból!

„Vetkőzni! Tampont ki! Kezet a falra! Lehet pisilni...”

Nem, ezek az utasítások nem terrorizmussal gyanúsított bűnöző elfogásakor és átvizsgálásakor hangzanak el – egyszerű doppingvizsgálat során játszódhat le, és sokszor játszódik le így a jelenet.

A megalázott sportoló pedig nem reklamálhat, hiszen ez – állítólag – az ő érdekében, a tiszta sport védelmében, nemes célért történik.

Hogy neki is vannak személyiségi jogai? Az senkit sem érdekel. Azokat biztosan nem, akik számára a doppingellenes harc óriási üzlet.

De vajon tűrni kell-e ezt a helyzetet? El kell-e fogadni azt is, hogy egy élsportolónak hetekre előre meg kell adnia, mikor mit csinál és hol tartózkodik? Igaz, programja változását jelezheti e-mailben vagy SMS-ben, de élhet-e úgy valaki, hogy állandóan arra gondol, jelentenie kell?

Jó néhányan akadnak, akiknek elegük van a doppingellenes küzdelem embertelenségéből és túlkapásaiból, de nincs energiájuk ahhoz, hogy harcba kezdjenek. Nincs elég idejük, pénzük arra, hogy emberi jogi szervezetekhez, netán bírósághoz forduljanak, inkább megadják magukat. Netán felhagynak a sporttal.

Kovács Ágnes esete végre a közvélemény figyelmét is felhívta e visszásságokra. Igaz, kis ország polgárai vagyunk, nem hangzik messze a szavunk, de ki kell mondanunk: változtatni kell!

Nem igaz, hogy a doppingellenes küzdelemnek a jelenlegi az egyetlen módja. Hogy csak egyet említsünk az egyéb lehetőségek közül: vérvizsgálattal is ki lehetne mutatni a tiltott szereket, ami feleslegessé tenné a megalázó procedúrát. (Ebben az esetben Ági számára sem lett volna probléma a mintaadás.)

Igaz, a változtatás minden bizonnyal üzleti érdekeket sértene. Szerencsére nemzetközi szinten is mozgolódnak már azok, akik úgy vélik, a szabadságukat fontosnak tartó sportolóknak is joguk van a versenyzéshez, az olimpiai részvételhez.

A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) csütörtökön kezdődő világkonferenciája elé kerül például az a javaslat, amely szerint a sportoló meghatározhatná, hogy a napnak mely órájában vehetnek tőle mintát. Kár, hogy az elfogadására kevés az esély.