Vissza a csapatba?

A verőfényes napsütésben legszívesebben egy szépen kivitelezett fejest ugrana az ember a csillogó víztükrű Balatonba, de bevillan az agyunkba, hogy november van. Az autóból kiszállva aztán tapasztaljuk is, csalóka a simogató napsütés, már régen nem a strandolóké a terep. Hanem a pólósoké.

Évek óta tartó jó szokásához híven, a Balaton északi partján, Balatonfűzfőn vert tábort a magyar férfi vízilabda-válogatott, amely vasárnap délutántól keddig vesz részt rövidke öszszetartáson a helyi uszodában. Az őszi Balatont nem nevezhetjük ingergazdag környezetnek, igaz, a kapitányt ez cseppet sem zavarja.

„Akár ingergazdag helyen is lehetnénk, ilyen rövid idő alatt ez nem sokat számít – mondta Kemény Dénes. – Jó körülmények között gyakorolhatunk Balatonfűzfőn. Azért van csak egy nyilvános edzésünk, hogy nyugodtan tudjunk készülni.”

A nyugalmat látva akár úgy is fogalmazhatnánk, családias légkörben gyakorol a csapat. A kijelentés sokszorosan is megállja a helyét, hiszen három testvérpár (Varga Dániel és Dénes, Steinmetz Barnabás és Ádám, illetve Varga Tamás és Zsolt) is tagja a válogatott keretnek. Igaz, Varga Dániel sérülése miatt öccse, Dénes „egyedül” maradt. Pedig bátyja szerint pozitív hatással vannak egymásra. Steinmetz Barnabás is hasonló véleményen volt, a Vasas pólósa élete egyik legszebb pillanatának nevezte, amikor öccsével, Ádámmal közösen ünnepelhetett olimpiai elsőséget Athénban.

A másik oldalt képviseli véleményével Varga Tamás, a Szeged kiválósága, aki vallja, neki most csak magával szabad törődnie. „Nem foglalkozom ezzel, csak magammal, illetve azzal, hogy minél jobban teljesítsek, és majd a kapitány eldönti, mi lesz a jövőben – jelentette ki határozottan Varga Tamás. – Zsoltnak is azt mondtam, csak magára figyeljen. Örülök, hogy itt van, de nem ez motivál.”

A motiváció, közeledve az olimpiához, senkinél sem hiányozhat, ám az egészen biztos, hogy a csak a mostani összetartásra behívott három játékos – Steinmetz Barnabás, Varga Tamás, Varga II Zsolt – mindent megtesz azért, hogy meggyőzze a kapitányt arról, fontolja meg kerettagságukat. Vargáék már a szezon előtt kijelentették, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ott lehessenek a jövő évi olimpián, de hozzájuk hasonlóan nyilatkozott Steinmetz Barnabás is, és ennek szellemében is végezték a gyakorlatokat.

„Amióta nem vagyok a keret tagja, nem gondolkoztam a válogatotton, igyekeztem mindig a legtöbbet kihozni magamból – mondta a Vasas pólósa. – Az olimpiai idényben fontos, hogy itt lehetek. Minden edzésnek van jelentősége, de tudom, az olimpiai csapattagság nem csak ezen a három napon múlik.”

Azzal azonban Steinmetz Barnabás is tisztában van, nem lesz könnyű dolga. „Az elmúlt években csak az Európa-bajnokságon volt klasszikus védő az utazó keretben. Ez alapján nehezebb a helyzetem, de majd meglátjuk, mi a szándéka a kapitánynak” – mondta a kétszeres olimpiai bajnok.

Bizony, az utóbbi világversenyek válogatási elvei alapján a klasszikus védőnek számító pólósoknak nem sok esélyük van a pekingi csapatba kerülésre.

„A válogatottban senki sem csak védő, hanem vannak olyan játékosaink, akik fogják az ellenfél centerét, ki többször, ki kevesebbszer – magyarázta Kemény Dénes. – Csak az újságírók tartják őket védőknek, én nem. Meg lehet nézni a klubmérkőzéseket, ott sem bekkelnek többet ezek a pólósok, ráadásul én egyébként sem posztokban gondolkozom. Minden edzést videóra veszünk, azokat fogom elemezni, és figyelem a klubok mérkőzéseit. Megnézem azokat a csapatokat is, amelyektől kikaptunk a világversenyeken, és majd a február tizennyolcadikai kerethirdetés előtt döntök arról, hogy a három játékost meghívom-e, illetve hogy ki lesz akkor a csapat tagja, de a tizenkilences olimpiai keret változatlan.”

Visszatérve kicsit az edzéshez, az úszás és a különböző lövőgyakorlatok után a tréning utolsó fél órájában az emberelőnyös helyzeteket gyakorolta a válogatott – a három régi-új kerettag nem lógott ki a társak közül. Kemény Dénes többször megállította a játékot, megosztva észrevételeit a pólósokkal, és feltűnő volt, hogy nem mindig az eredményes támadásbefejezés volt a legfontosabb: a kapitány adott esetben akkor is dicsért, ha megfelelőnek tartotta a fór megjátszásának gyorsaságát. Ez volt az egyetlen gyakorlás, amelyen ilyen jellegű feladatokat végeztek a játékosok, vasárnap, hétfő délután és kedden egymás elleni játék is szerepelt, szerepel a programban.

„Van, aki kivirult a válogatottban, van, akinek nehezebb ebben a közegben, de ez nem jelenti azt, hogy nekik nincs itt helyük – mondta Kemény Dénes. – Maximálisan elégedett vagyok, mindenki nagy akarással küzd, az első szóra végrehajtja a feladatokat. Nagy segítség nekem az edzőtábor, mert már két gyakorlás után is látszik, jórészt hamis a kép, amelyet a nézőtérről látok a klubtalálkozókon. Gyakran más poszton számítanak az edzők a játékosra, mint én, ott a csapatérdek kerül előtérbe. Más a meccsek ritmusa is, itt kevesebb az idő egyes helyzetek megoldására.”

Az edzés végén a pólósok még interjúkat adtak (természetesen a visszatérők voltak a kedvencek), miközben Baksa Lászlónak, Kis Gábornak és Kiss Csabának az olimpikonoknak járó autóval a tesztvezetés is belefért az idejébe. A délutáni pihenő után este jöhetett az újabb tréning, a Vasas és a Domino játékosaira pedig szerdán már bajnoki meccs vár.