Túl van néhány mérkőzésen meg persze az edzőtáborozáson. Az évad előtt tudott valami újat nyújtani az össznépi tréning az NHL-es Dallas Starsszal?Túl van néhány mérkőzésen meg persze az edzőtáborozáson. Az évad előtt tudott valami újat nyújtani az össznépi tréning az NHL-es Dallas Starsszal?
Nem igazán – válaszolta a még mindig csupán 23 esztendős Vas János. – Viszont örömmel tölt el, hogy már a sztárok is megismernek, sőt Dave Tippett, a dallasiak edzője a tudomásomra hozta: rendkívül elégedettek velem a megfigyelők és ő maga is.
Ilyesfajta dicséretet korábban is kapott, ami persze nem jelent egyet az NHL-behívóval. Mit gondol, ebben az idényben eljön a nagy pillanata?
Például erről is szó esett az edzőtáborban, néhány sráccal arról beszélgettünk, vajon min múlhat az NHL-be kerülés. A tehetség, a jó teljesítmény önmagában nem feltétlenül elég a továbblépéshez, szükség van szerencsére is. Hogy a Dallasnál egy-két hokis rosszabb formában legyen vagy megsérüljön. Mindenesetre rajtam nem múlik, el akarom érni a célomat.
Mint egy igazi profi…
Igen, annak vallom magam. A profizmus az én olvasatomban életstílust is jelent, az embernek meg kell szoknia, hogy magára van utalva. Mert sok esetben tényleg nem számíthat senki másra.
Adott esetben a jégen sem. Amikor nem mindegy, hogy egy-egy kritikus szituációban a jó vagy a legjobb megoldást választja-e.
Azért vagyunk itt mindanynyian, hogy ezt a képességet elsajátítsuk. Úgy érzem, e tekintetben is fejlődök. Az edző persze elmagyarázza, mit hogyan kell csinálni, de a kivitelezés mégiscsak a játékosok feladata, a mi felelősségünk.
Mentorával, Kercsó Árpáddal tartja még a kapcsolatot?
Persze. Amikor Árpi bácsi megkapta mesteredzői diplomáját, felhívtam, hogy gratuláljak. Rengeteget tanultam tőle, neki is köszönhetem, hogy a világ legcsodálatosabb sportágát ilyen szinten űzhetem. Szerintem büszke lesz rám, amikor beteszem a lábam az NHL-be – merthogy ebben az idényben ennek is sikerülnie kell.