Presszió

Talán lehetünk annyira elfogultak az Angliában légióskodó Gera Zoltánnal, hogy azt mondjuk: neki helye lenne a West Bromwich Albion kezdőcsapatában.

Gera Zoltán ugyanis az a játékos, aki – ha megkapja a bizalmat – képes kifulladásig hajtani, aki képes váratlan megoldásokra, aki, ha úgy hozza a helyzet, ollózva küldi kapura a labdát, vagy éppen a jobbhátvéd posztján becsúszva szerel.

Ilyen megközelítésből valami baj lehet a WBA menedzserének, Tony Mowbraynek az ítélőképességével, hogy mostanság éppen azzal a játékosával szórakozik, aki technikai képzettségének köszönhetően a csapat nyerő embere lehetne az angol másodosztály smirgliérdességű meccsein.

Az edző hol kezdőként játszatja, hol nem (inkább nem) a magyar támadó középpályást, és úgy tetszik, még az sem érdekli, ami mérce lehetne a csapat összeállításnál: Gera Zoltán szinte remeg azért, hogy kezdő lehessen, hogy bizonyíthasson – egyáltalán, hogy futballozhasson.

Ilyen felvezetés után gondolhatnánk, hogy a West Bromwich Albion legalábbis a Championship tabelláján a „szürke masszában”, valahol középtájt szerénykedik, azonban a helyzet az, hogy a csapat e pillanatban a harmadik.

Így már árnyaltabb lehet a kép, azaz Gera Zoltánnak meg kell küzdenie a helyéért a feljutásra jó eséllyel pályázó együttesben, ugyanakkor ezen vélekedésnek némiképp ellentmond, hogy a menedzser olyan játékossal „sakkozgat”, aki amúgy remek formában futballozik – ha hagynák, hogy futballozzon.

„A hetedik fordulóban játszottam a legjobban, a Scunthorpe ellen három kettőre nyertünk idegenben. Engem választottak a meccs legjobbjának, talán még az olaszok elleni válogatott mérkőzésen sem nyújtottam olyan jó teljesítményt, mint aznap este. Ám a Cardiff ellen már a keretben sem kaptam helyet, sőt az utána következő hat bajnokin csupán egyszer voltam kezdő” – íme a meghökkentő nyilatkozat Gera Zoltántól.

Persze a rejtvény – azaz: ha már jó formában van Gera Zoltán, akkor miért nem játszik? – könnyen megfejthető, ha onnan közelítünk, hogy a WBA már most szeretné meghosszabbítani a magyar játékos nyáron lejáró szerződését.

A presszió pedig úgy lehet igazán hatásos, ha a futballista – aki tudja, hogy csak folyamatos játéklehetőség mellett lehetne esélye az eligazolásra egy jobb csapathoz – elbizonytalanodik.

Mi azt mondjuk erre, hogy Gera Zoltán nem ezt érdemli. Ám most ismét bebizonyosodik: a profiknál nem az érzelmek diktálnak.