Öt év Hollandiában

Nomen est omen.

Tíz perccel három óra után Pedro Salazar-Hewitt, a PSV – nem, nem portugál, chilei származású – sajtófőnöke egy diktátor ellentmondást nem tűrő hanghordozásával közli: pletykákkal, feltételezésekkel nem foglalkoznak, de köszöni az érdeklődést, viszont jó napot nekünk is...

Húsz perccel később visszahív, s bár a név kiejtésével – még

– gondjai vannak, bizalmasan annyit suttog a kagylóba: a PSV honlapjára perceken belül felkerülő anyagból választ kapok a Dzsudzsák Balázs lehetséges igazolása kapcsán negyedórával korábban feltett kérdésekre.

Fél négy – és lőn világosság!

„PSV heeft de Hongaarse international Balázs Dzsudzsák voor vijf seizoenen vastgelegd…” – olvassuk a psv.nl című oldalon, magyarán: Dzsudzsák Balázs, a DVSCTEVA 21 éves, hatszoros válogatott középpályása 2013-ig szóló szerződést írt alá a holland bajnok és BL-szereplő PSV-hez.

Az már csak később, a magyar változatból derül ki, hogy a transzferösszeg szokás szerint nem publikus – kitétel: ha a PSV elöljárói úgy gondolják, mégiscsak nyilvánosságra kerülhet az információnk szerint az utóbbi évek magyar játékosért fizetett legmagasabb átigazolási díja –, illetve hogy a hollandok a szerződésben rögzített opciós jogukkal élve már januárban „magukhoz szólíthatják” a válogatott erőszakos fiatalításán ez idáig talán a legtöbbet nyerő futballistát.

– Felszabadultam – fújtatja a telefonba Dzsudzsák Balázs. – Örülök, hogy végre nem kell titkolóznom. Két héttel ezelőtt éreztem először, hogy valóban komolyra fordultak az események, a Málta elleni válogatott mérkőzésre tudniillik Magyarországra jött a PSV elnöke. Egy ekkora klub első embere nem szaladgál ide-oda egy magyar játékosért.

Hogyan telt el a hollandiai három nap?

A menedzsereimmel, Vörösbaranyi Józseffel és Fülöp Ferenccel este érkeztünk meg Eindhovenbe, azaz a hétfőt kihúzhatjuk. Kedden nyitányként hatórás orvosi vizsgálaton vettem részt. Soha nem látott gépekkel vizsgálgattak, aztán megkérdezték: mondja, olykor nincs gondja a közelítőizmával? Mert úgy látszik, hogy néhány rost le van tapadva... Aztán az edzőközpontba mentünk, ahol tárgyalóasztalhoz ültünk, este pedig a Philips Stadionban, a Fenerbahce elleni BL-csoportmeccsen. Bemutattak Guus Hiddinknek, a PSV volt, az orosz válogatott jelenlegi edzőjének, élményhiányra tehát nem panaszkodhatom.

Fontosabb: Ronald Koemannal, a PSV szakvezetőjével találkozott?

Sajnos nem, de ami késik…

Ha már itt tartunk, ha ön dönthetne, januárban vagy inkább júliusban rázna kezet a világ valaha volt egyik legzseniálisabb szabadrúgáslövőjével?

Nem rajtam múlik, mindenesetre azzal váltunk el a hollandoktól, hogy januárban találkozunk. Pardon, hamarabb, azt ígérték ugyanis, hogy a görögök elleni Európa-bajnoki selejtezőre Budapestre utaznak.

Felmérte, hová kerül, mi vár önre?

Legalábbis elkezdtem. A feltételeket már említettem – varázslatosak. Az sem jelentett újdonságot, mármint a BL-mérkőzést nézve, hogy minden egyes futballista megszakad a sikerért, a játékosok iránti hihetetlen szeretetről, rajongásról viszont eddig fogalmam sem volt. Elrontott passz, rossz csel vagy elhibázott labdalevétel esetén nem fütty volt a nézők reakciója, hanem taps, amivel azt szuggerálták a pályán lévőkbe: semmi gond, a következő sikerülni fog.

A szerződés aláírása után a PSV vagy a Loki játékosának vallja magát?

Erre a kérdésre ugye nem kell válaszolnom?

Ennyiben maradunk.

Újból megcsörren a telefon.

Meneer Salazar az.

A honlapról letölthetjük a fotókat.

Kösz.