Sírásó érkezik a megmentő helyett (folytatás)

Consultingot Szieben László vezette, így vele kerültem közvetlen munkakapcsolatba. A Clavisszal az együttműködés az első fél évben zökkenőmentes volt, de később egyre gyakrabban számomra érthetetlen és megdöbbentő dolgokat tapasztaltam. Gyakorlatilag 2006 januárjától napjainkig csak a közgyűlés által megszavazott önkormányzati támogatásra és a játékosértékesítésből befolyó összegekre támaszkodhattunk, ezen kívül a Clavis egy fillért sem biztosított, a játékosoknak tett ígéretei pedig mind a mai napig nem teljesültek. Csak halkan jegyzem meg, többen informáltak, vigyázzak, mert a Clavis által felhasznált pénz nem a Clavis pénze. Ez ám a zseniális trükk: hitelből tulajdonrészt venni, nulla kockázatot vállalni, és azonnal hasznot termelni a játékosok eladásából. Mert ezt tették Szieben Lászlóék. Ki akarták árusítani a csapatot. Ám mivel ebben én nem voltam partner, megpróbáltak kirúgni, kicsinálni. Tavaly júniusban a Szieben László vezette cég bejelentette, nem fizetnek többet, nem hajlandóak pénzt áldozni a fehérvári futballra. De nem ez volt a legnagyobb bűnük.

Hanem?

Az, hogy tavaly májusban megakadályozták, hogy a csapat újra felvegye a legendás Videoton nevet. Számomra óriási erkölcsi győzelem volt, amikor a Videoton cég vezetői hivatalosan közölték velem, hogy újra Videoton néven szerepelhetünk, s emellé még pénzügyi támogatást is adnak. Én azonnal aláírtam ezt a szerződést, Szieben László viszont nem, arra hivatkozva, hogy kevesli a beígért támogatást. Ezt követően, 2006 júniusában pedig bejelentette, hogy megtartja többségi tulajdonát, de nem finanszírozza tovább a társaság működését.

Nem tart attól, hogy valamiféle összeesküvés-elmélet gyártásával fogják megvádolni?

Nem érdekel, ki mit gondol, én tényeket mondok. Írja csak tovább: Szieben László és a Clavis Consulting hosszú időn át már egy fillért sem adott, felőlük éhen is halhattunk volna. Aztán, mit ad isten, Szieben László egyszer csak újra feltűnt Fehérváron. Akkor már a szintén hősként tisztelt, megmentőként emlegetett Szauerwein Tivadar társaságában.

Azt azért nem veheti el Szauerwein Tivadartól, hogy rengeteg pénzt áldozott a fehérvári csapatra, s ha ő nincs, már visszaléptek volna a bajnokságtól.

Látja, ez is mekkora hazugság! Szauerwein Tivadar csupán kölcsönt adott a klubnak. Ezt nevezi maga megmentőnek? Előszeretettel hangoztatta, hogy száznyolcvankétmillió forintot költött a klubra, de a pénztárbizonylatok pontosan mutatják, hogy ennek csupán egyharmada folyt be. S mondom, kölcsönről volt szó. A trükk, a nagy üzlet megismétlődött. Szauerwein Tivadar mögött jól ismert ügyvédek, más klub vezetői állnak, ő csak „előretolt ék”. Az üzlet lényege ugyanaz, mint Szieben Lászlóék idejében: kiárusítani a csapatot, amelynek értéke szerintem minimum egymilliárd forint. Eladni a legjobb játékosokat és idehozni a Szauerwein Tivadar kapcsolatköréhez tartozó partnerek afrikai játékosait. Gyakorlatilag mesterségesen lehetetlenítik el a jelenlegi együttest azzal, hogy bizonytalan helyzetben tartják a játékosokat, és a vereségek nyomán a csapat értéke hétről hétre csökken. De van egy szint, amely meglátásom szerint két-háromszáz millió forint, ez alá nem megy az eladható játékosok értéke, és ez az új tulajdonosnak még mindig jó, ezzel rendezhetők a tartozások, s jöhetnek az afrikai légiósok… Kérdem én, ilyen városban, mint Fehérvár, ahol remek a létesítményháttér, az utánpótlás, ahol a saját nevelésű játékosokra kell alapozni a jövőt, lehet-e helye afrikai légiónak és saját haszonra dolgozó üzletembereknek?

Mire alapozza állításait?

Arra, hogy pozíciómnál fogva belátok a kulisszák mögé, pontosan tudom, kinek milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy ez Fehérváron megvalósuljon. Nem véletlen, hogy többször el akarták szakítani az utánpótlást a Fehérvár FC Kft.-től, idegen menedzserek közbenjárásával és hasznára próbálták megvalósítani a ma Magyarországon szokássá vált „gyermekkereskedelmet”. Alapozom továbbá arra, hogy Szauerwein Tivadar mögött már megvolt a négy-öt fős tulajdonosi kör, amelynek a megállapodás szerint át kellett volna adni a többségi tulajdont. Az átadáson leültek Szauerwein Tivadarral, aki azt mondta ezen a megbeszélésen: nem érdekel, hogy ezután becstelen embernek tartotok, mert felrúgtam a megállapodást, amelyet veletek kötöttem, de nem tehetek mást, nem adom át a nyolcvanszázalékos üzletrészt. Kérdem én: egy magát megmentőnek nevező többségi tulajdonos mért nem tehetett mást? Mi volt az a kényszer, amiért nem tehetett mást? Lezárásként annyit szeretnék mondani, hogy 2004-ben fehérvári és Fejér megyei futballisták részvételével ígértem eredményes csapat kialakítását, amihez tartom magam.

Súlyos dolgokat állít, úgyhogy hadd kérdezzem meg: önnek semmi szerepe nincs a válságban? Miért nem mond le?

hérváron élő felnőttek és gyerekek érdekeit kell szem előtt tartania. Nem rövid távú, hasznokat húzó szerencselovagként feltűnni – úgy, hogy ezt nem saját pénzből teszi.