„Sisa Tibi! A szívünkbe beleégtél, hazavárunk!”
A tatabányai stadion kerítésére éppen a magyar kispaddal szemben kifeszített transzparens szerint az U19-es válogatott szövetségi edzője manapság is nagyon népszerű a városban, ahol évekig dolgozott vezetőedzőként. Ebből a szempontból tehát kitűnő választás volt az Eb-selejtező utolsó mérkőzésének helyszínéül éppen ezt az arénát kijelölni.
Metsző hidegben és szélviharban kezdődött az összecsapás, és érezni lehetett, hogy a zord időjárás igencsak zavarja a futballistákat. Noha az első akciót a már továbbjutó magyar csapat vezette, az első gólt mégis Svájc szerezte meg – és meg kell hagyni, meglehetősen tudatosan felépített, szép akció végén.
Tovább szaporította a magyarok problémáit, hogy a combsérüléssel bajlódó Szekeres Adrián nem tudta folytatni a játékot, helyére a Liverpool-csatár, Simon András ikertestvére, Simon Ádám állt be.
Sisa Tibor szövetségi edző már a mérkőzés előtt elmondta, jól ismeri a svájci utánpótlásképzést: náluk a gyerekek akadémiai futballoktatása – állami irányítás mellett – korszerű módszerekkel zajlik, míg nálunk magánemberek, magáncégek próbálkoznak hasonlóval, azaz képzett és technikás ellenfélre kell számítanunk. Jóslata tökéletesen bevált, a vezető góltól amúgy is megnyugvó svájciak ügyesen és tetszetősen adogattak. A magyar csapatból egyedül Koman Vladimir tűnt aktívnak, aki a megmegiramodó újpesti szélsőt, Nagy Olivért dobta támadásba jobbnál jobb labdákkal.
A szünetig a házigazda együttes nem is találta a ritmust, míg a svájciak kétszer is gólt ígérő helyzetet alakítottak ki, ám a selejtezőn eddig teljesen munka nélküli Gulácsi Péter remek védésekkel igazolta, nem hiába igazolta le őt is a Liverpool.
Akárcsak szerdán, Wales ellen, ezúttal is a második félidő elején lépett pályára Németh Krisztián, akit korosztályában a kontinens egyik legjobb játékosának tartanak, így a jelenlévők tőle várták a fordulatot. S bár a csatár nem szerzett gólt, mindenki számára egyértelmű volt, óriási változást jelentett a szerepeltetése a csapat támadójátékában. Lendületes lett a fiatalok futballja, és ez még akkor is igaz, ha a svájciaknak több gólszerzési lehetőségük akadt.
Talán a vendégek is érezték, hogy egyre erőteljesebbek a magyarok, ezért a karmestert, Koman Vladimirt időnként brutális szabálytalanságokkal próbálták megfékezni. Ezután talán a sors igazsága volt, hogy a hajrában a Sampdoria légiósa ritkán látható szép lövéssel megszerezte a győzelmet jelentő gólt.
A magyarok nem játszottak igazán jól, ám erejüket jelzi, hogy erős csapatot tudtak legyőzni, hátrányból fordítva. És erre csak az igazán jó együttesek képesek. A magyar válogatott tehát továbbjutott, ez szinte kötelező volt ettől a gárdától, ám hogy százszázalékos mérleggel lépett az elitkörbe, azért jár a dicséret.