A pályán kapuk, a kasszánál kiskapuk (folytatás)

Mi történik most, hogyan néz ki a fizetési rendszer a mai magyar élvonalban 2007-ben?

A klub a sporttörvény előírásainak megfelelően munkaszerződést köt játékosával, a munkabér után fizeti a közterheket. Tekintettel arra, hogy egy élvonalbeli futballista havi járandósága egyesülettől függően több százezer forint is lehet, sőt nem egy helyen a félmilliós összeget is meghaladja, mindez többmilliós közteher-befizetést jelent – illetve jelentene.

A megoldás amúgy pofonegyszerű. A már említett munkaszerződésben ugyanis csak a minimálbér (65 500 forint) szerepel, jobb esetben, hogy ne legyen nagyon gyanús a dolog, legfeljebb 80 ezer forint. A fizetés többi részét, valamint a prémiumot, tehát a játékos bevételének döntő hányadát (általában több mint nyolcvan százalékát) a futballklubtól sok helyen függetlenül működő cégtől kapja. Ebben a külső cégben a futballcsapatot működtető kft.-n kívüli emberek, de nyilvánvalóvan közeli és megbízható ismerősök dolgoznak, a cég jellemzően reklámtevékenységgel foglalkozik. A vállalkozás papíron azért fizet több százezer forintot a futballistának, mert ő a klub szponzorokkal feliratozott mezében játszik, teljesítményével hozzájárul egyesülete jó hírnevének öregbítéséhez, de fizetési jogcím lehet az is, hogy a labdarúgó a médiában megfelelt a támogatók igényeinek.

A képlet egyszerű: a futballklubot üzemeltető kft. több százmillió forintos bért egy afféle látszatcégen keresztül juttat a játékosának, hogy a közterhektől megszabaduljon. Az adózás így a futballista feladata, de a labdarúgók még így is jól járnak – jobbára vállalkozók maradtak. Ha ugyanis bejelentett alkalmazottként ragaszkodnának vállalkozóként kapott bérezésükhöz, sokkal magasabb bruttó bért kellene megállapítani – ez pedig rontja piaci helyzetüket. Másrészt a gyakorlat azt mutatja, hogy csaknem minden klub így működik, a játékos kénytelen elfogadni ezt a szisztémát. A reklámcég jogilag nem munkabért ad, hanem a reklámtevékenységért fizet, ezt pedig senki és semmi sem tilthatja meg neki. Az állam jár rosszul, de ez ugye mifelénk nem okoz morális gondot, a helyzet a futballban élők számára tökéletesnek tetszhet.

Védtelen, majd pedig „kivéreztetett” labdarúgók

Mégsem az. Ha ugyanis – és erre ugye a mai magyar futballban van esély – valamely egyesületnél elfogy a pénz, a játékos védtelenné válik. A klub ugyanis csak a minimálbérről szóló munkaszerződést köteles bemutatni az MLSZ illetékes bizottságának, így a játékos csak ezt a pénzt követelheti a szövetségen keresztül. A reklámszerződésre hivatkozva polgári perek szabályai szerint kérhet eljárást a reklámcég ellen, jó esetben két éven belül juthat a pénzéhez.

Két év…

Ha tehát egy futballklub a jelenkori gyakorlatban a minimálbért minden hónapban átutalja a futballista számlájára, támadhatatlanná válik, a játékosnak nincs jogi alapja a sztrájkra, a klub a polgári peres eljárás végéig (amely ugye a klubot nem érinti, hiszen azt rajta kívül álló felek kötötték) úgymond „kivéreztetheti” a játékost. A megoldás?

A futballban élők csakis az adótörvények enyhülésében bízhatnak, nyilván nem jókedvükben keresik a kiskapukat.

Csakhogy a helyzet úgy fest, hogy a mostani, az államot súlyosan károsító rendszer sokáig fennmarad.