A Chelsea-nél nincsenek harcosok (folytatás)

ábrázatával léptek pályára, a korábban megszokott, harcos tekintet nem volt sehol. Akárcsak a sok sérült, az említett Michael Ballack mellett Ricardo Carvalho, Didier Drogba és Frank Lampard sem, így a toldozott-foldozott – jóllehet még mindig világklasszis – csapat örült, ha megtartotta a labdát. Az elegáns portugál centerhalf, Ricardo Carvalho helyén az izraeli Tal Ben Haim kezdett, aki hetek óta nem jutott a kezdő közelébe, honfitársa, Avram Grant vezetőedző most rögtön betette.

A Chelsea szellemi fáradtságát jelezte a hebrencs John Obi Mikel becsúszása, amiért rögtön piros lappal bűnhődött, és Joe Cole buktatása a második félidőben, amiért viszont csak sárgát kapott, pedig ez is ugyanolyan csúnya szabálytalanság volt. A kettő között azonban így is pórul járt az amúgy is ezer sebből vérző Chelsea: már lepergett az első felvonás kétperces hosszabbítása, amikor Carlos Tévez befejelte első MUgólját, gyakorlatilag eldöntve a rangadó sorsát.

Merthogy a fordulás után sem nagyon változott a kép: a Manchester United akciózgatott, de vezetése birtokában nem nagy ambícióval, a Chelsea pedig képtelen volt összerakni akárcsak egy formás támadást is. Úgy tetszett, mindannyian mennének inkább haza, hogy tovább rágódhassanak a közelmúlt és a jövő kérdésein. A Chelsea belháborújában végül nagy szerepet kapó csapatkapitány, John Terry sem volt jelen, csak fizikailag: fejpárbajai jó részét elbukta, Cristiano Ronaldo cseleit megette, majd a szélsőt magát is majdnem, végül Wayne Rooney bánta legjobban a válogatott társ rossz kedvét, amikor Terry felrúgta.

Csendesre sikerült a meccs vége, az United ugyan próbálkozott, de annyira nem, hogy egy egyébként elképzelhetetlen kék mezes kontra véletlenül veszélyeztesse a győzelmét, a Chelsea ugyanakkor egyszerűen képtelen volt bármiféle kreativitásra.

Arról pedig nem tehetett, hogy Mike Dean volt a bíró: Louis Saha hatalmas műesése nyomán ugyanis az MU két góllal nyert – először a szezonban és éppen a legnagyobb rivális ellen.