A Matador vallomása

El Matador, a 29 évvel ezelőtti világbajnokság ma már 53 esztendős hőse, egyben gólkirálya bevezető kérdésünkre – „Emlékszik-e az argentin diadalt hozó vb nyitó csoportmeccsére?” – széles mosollyal válaszolt. Persze hogy emlékszem, 2–1-re győztünk a magyarok ellen, akik kilenc emberrel fejezték be a mérkőzést. A portugál bíró, Antonio Garrido nem ellenünk vezette a meccset, az biztos, és azt is tudom, hogy az akkori feszült politikai helyzetben létkérdés volt számunkra a győzelem.

Ne higgye, hogy vizsgáztatni akarom, de melyik stadionban játszottak ellenünk?

Hát a „fenti pályán”, mindhárom csoportmérkőzésünknek az volt a helyszíne.

Mi az, hogy „fenti pálya”?

„Cancha arriba”, mi így hívjuk az Estadio Monumentalt, a River Plate stadionját. És persze a döntőt is ott nyertük meg hosszabbításban három egyre Hollandia ellen.

A meglepetés: Monacóban még sosem járt

Nekünk nem rúgott gólt, de a többi csoportmeccsen sem…

Úgy látszik, Rosárióba kellett utaznunk, amely gyakorlatilag hazai környezet volt számomra: 1974-ben a Rosário Central játékosa lettem, s a klub színeiben futottam be igazán. Szóval a középdöntőcsoport első meccsén, Rosarióban az én két gólommal vertük meg kettő nullára Lengyelországot, majd Perunak is vágtam kettőt.

Ha már a Peru elleni meccs: huszonkilenc éve szeretném megtudni, mi az igazság azzal a hat nullás találkozóval kapcsolatban. Nekem Héctor Chumpitaz, a perui válogatott akkori kapitánya mesélte, hogy minden perui játékos kapott egy-egy Mercedest a meccs után. Szóval bunda volt?

Ennyi év után már bevallhatnám, de nincs mit bevallanom. Hogy is lett volna bunda, amikor a meccs úgy kezdődött, hogy a perui jobbszélső, Juan Munante kapufát rúgott! Egyszerűen lemostuk őket a pályáról, mert be akartunk jutni a döntőbe.

Na jó, akkor a legenda legenda marad. Tudja, hogy az első lábnyom a Bajnokok sétányán korábbi játékostársáé, Diego Armando Maradonáé?

Hogyne tudnám, már meg is néztem. Egyébként – ha hiszi, ha nem – életemben nem jártam még Monacóban.

Albániából helikopterrel kellett kimenteni

Pedig az egész világot bebarangolta, argentin, spanyol, chilei, osztrák és indonéz klubban is játszott, s csak tizenegy éve, negyvenkét évesen akasztotta szögre a futballcipőt. Hogyan bírta ilyen sokáig?

Imádok futballozni, meg aztán nagy a család, valahogyan el kellett tartani. Két feleségtől hat gyermekem van – öt az elsőtől, egy a másodiktól –, és most, hogy az ESPN tévécsatorna latin-amerikai programjának dolgozom jó néhány éve, nincsenek anyagi gondjaim. Pedig a kilencvenes évek közepén nem álltam jól, bárhová eladtam volna magam. 1997-ben arról is szó volt, hogy Albániában leszek játékos-edző, el is kezdtem a munkát egy bizonyos Lushnja nevű csapatnál, csak aztán az utolsó pillanatban, mielőtt szerződtettek volna, bedőlt az a piramisjáték, amely az egész ország gazdaságát majdnem maga alá temette. Kiderült, a klub tulajdonosa a pilótajáték főszervezője, engem stílszerűen helikopteren kellett kimenteni az országból.

Mindössze negyvenhárom válogatottságot számlál, pedig már tizenkilenc évesen bemutatkozott a nemzeti csapatban....

…és csupán huszonnyolc éves voltam, amikor kikerültem a nemzeti csapatból. 1978-ban ugyebár világbajnokok lettünk, ezért nem kellett selejtezőket játszanunk, aztán meg sokat voltam sérült, azért maradtam ki a csapatból, és a régi formámat már nem tudtam hozni.

Maradonával is játszott együtt, például az 1982-es spanyolországi világbajnokságon. Milyen emlékeket őriz róla?

Tudja, a tízes mez hagyományosan az enyém volt a válogatottban, s mivel nekem az már a harmadik világbajnokságom volt, automatikusan nekem adta a szertáros. Látom ám, hogy Diegónak lóg az orra. „Mi a baj?”, kérdem, mire szinte sírva mondja, hogy világéletében a tízes mezt hordta, s most is nagyon szeretné. „Nesze, itt van, viseld egészséggel!”, mondtam, ő pedig majd elájult az örömtől.

Csak egyetlen tett fontos: újra vb-t nyerni

Nem vetődött fel, hogy szövetségi kapitány legyen?

Egyszer szóba került a nevem a venezuelai válogatottnál.

Mit szól a mai argentin futballhoz? Az U20-as világbajnokságon megint diadalmaskodtak, áprilisban még vezették a FIFA világranglistáját, s most is csak hajszállal állnak Brazília mögött…

maiaknak, mert nekünk nem voltak, az biztos.