Csúszásveszély

A B-csapatával induló címvédő Alba Volán, a szlovákká „átvedlett” Fradi és Újpest, a lét és nemlét között lebegő Dunaújváros, az előrelépni nemigen tudó Miskolc, plusz két erdélyi csapat. Szó se róla, az egyik legfurcsább magyar bajnokság elé nézünk. Majdnem fél esztendő után aktuális a téma, hiszen vasárnap az Alba Volán–SC Csíkszereda meccsel kezdetét veszi a 2007–2008-as sorozat, amelynek az alapszakasza finoman szólva furcsának tűnik.

Persze minden nézőpont kérdése, hiszen a másik oldalról kutakodva csupán annyi látszik, hogy a zöldek, a lilák, az Acélbikák és a székelyföldiek csatája az első helyért felettébb ádáznak ígérkezik. Ötesélyes küzdelem? Önmagában kétségkívül jól hangzik, emberemlékezet óta

nem volt rá példa. De vajon az alapszakaszban a székesfehérváriakat zömmel képviselő csikócsapatra kíváncsiak-e az emberek? Mert Ocskay Gábort, Palkovics Krisztiánt, Budai Krisztiánt és társaikat februárig maximum az osztrák ligában láthatják. Mennyire lesz vonzó a szurkolók számára az a Fradi–Újpest (Pesterzsébeten…), amelyben csak mutatóban találunk majd magyar hokist? Anyagilag és időben vajon kik tudják vállalni a csíkszeredai kirándulásokat? (Az már csak hab a tortán, hogy a Magyar Kupa négyes döntőjét is Székelyföldön rendezik.)

Szóval valami nem stimmel. Miközben a magyar válogatott fénykorát éli, a divízió–1-es világbajnokságokon rendre a feljutásért harcoló, legutóbb ezüstérmet szerző együttes a külföldi szakemberek elismerését is kiváltja, addig idehaza szép lassan válságba került a bajnokság. Sokan mentek ugyan külföldre, ám az, hogy az országhatárainkon belülről mindössze öt csapatot tudunk kiállítani, több mint elkeserítő. Hol van már a Győr, a Debrecen, a Szeged, hogy a Jászberényről már ne is beszéljünk…

A sporttámogatást (is) tekintve méltatlanul mostohán kezelt Magyar Jégkorong-szövetség próbálkozik rendületlenül: lehetőségeihez mérten anyagi segítséget nyújt az arra leginkább rászorulóknak; jelentős szerepe van az utóbbi évek csarnoképítési projektjeiben (a hetekkel ezelőtt a jól megérdemelt mesteredzői címet végre megkapó Kercsó Áprád vezette zalaegerszegi team az egyik új reménysugár); a divízió–1-es vb-rendezésekkel, a kétségkívül fantasztikusnak nevezhető lobbimunkájával, kapcsolatrendszerével hazánkba csalogatott sztárcsapatok fellépéseivel fenntartja a hokilázat. Ez egyelőre ennyire elegendő. Szóval magyar bajnokság 2007–2008. Az alapszakaszról már fentebb volt szó, kiegészítésül talán annyit: három teljes kört játszanak majd a résztvevők, ezután alakul ki a sorrend. Amelynek utolsó, azaz hetedik helyén minden bizonnyal a címvédő Alba Volánt találjuk majd. A fehérvári szurkolóknak mindazonáltal nem kell kétségbeesniük: a papírforma és az edzői vélemények szerint a „szaftosabb” rájátszásban (amelyben a tét miatt persze már mondjuk egy FTC–UTE „szlovák” elődöntő is megmozgathatja a szurkolók fantáziáját) várhatóan ebből a pozícióból is sikerül a kedvenceknek az aranyérmet kivívniuk. A kiírás, a lebonyolítás ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a fehérváriak – bocsánat a fogalmazásért – semmibe vegyék az alapszakaszt, s így a számukra vitán felül minden szempontból (szakmai, anyagi, marketing) izgalmasabb osztrák bajnokságra koncentráljanak. Érthető az igyekezetük: elvégre kinőtték a honi sorozatot, s az Interliga megszűnésével kényszerhelyzetbe kerültek: vagy megpróbálnak továbblépni, vagy minden tekintetben beleszürkülnek a mezőnybe. Annak tudatában, hogy a szimpla magyar bajnokik (a szó nemes értelmében) elkényeztetett szurkolóik körében az eladhatatlan kategóriába tartoznak, a válogatott nagy szerencséjére is, az előbbit választották.

Hogy így kivívták a honi ellenfelek nemtetszését? Hogy Dunaújvárosban (és a többi pályán) joggal mondhatják, hogy az alapszakaszban inkább csak edzőpartnernek nevezhető Volán B ellen miképpen csalogassák ki a nézőket? Bizony, az éremnek két oldala van.

Talán – lapunk korábban utalt is erre – a kecske is jóllakott volna, és a káposzta is megmaradt volna akkor, ha a bajnoki kiírás szorosabb övet kap, a rájátszást mondjuk négy csapattal, az alapszakasz egymás elleni eredményeit beleszámítva rendezik, s így a Volán is kénytelen lett volna néhány esetben a legjobbjait bevetni. Mert fontos ugyan az osztrák bajnokság, a magyart azonban még Fehérváron sem előzheti meg semmi. Ez a miénk, és bármilyen furcsának is ígérkezik az előttünk álló, mi szeretjük.

És féltjük.