Gay második aranyérme

A csütörtök várva várt döntője a férfi 200 méter volt, a nagy kérdés pedig az, sikerül-e dupláznia a 100 méter győztesének, az amerikai Tyson Gaynek. Korábban két honfitársa, Maurice Greene és Justin Gatlin vitte véghez világbajnokságon azt a bravúrt, hogy mindkét vágtatávon győzött, Gaynek azonban elődeinél kisebb esélye volt erre. Az utóbbi években ugyanis a félkörös számban többen is remekeltek. Közülük hárman a mostani fináléban is itt voltak – sokak szerint a dobogót már a döntő előtt „lefoglalták”. Inkább csak az volt a kérdés, kinek melyik foka jut.

Gay hét futással a lábában várta a rajtot, a jamaicai Usain Bolt 100 méteren nem indult, a 200-ra tartogatta minden erejét, Gay edzőtársa, Wallace Spearmon pedig jobban szeretett volna szerepelni, mint két évvel ezelőtt Helsinkiben, ahol második lett.

Az előfutamokból és elődöntőkből nem tudtunk meg sokat, csupán annyi derült ki, hogy mindhárman remek formában vannak. Szerdán az első elődöntőben a 196 centiméter magas Bolt kedvenc pályáinak egyikén, a hatoson rajtolt – hosszú lábaihoz képest jól. De csak féltávig nyomta az iramot, utána biztos előnnyel utazott. Pedig mögötte Spearmon ért célba, akinek 19.65 az eddigi legjobbja. Igaz, ő sem erőltette meg magát, kényelmesen indult, majd a táv második felében erősített, ahogyan szokott – de megelégedett a második hellyel. Bolt ideje 20.03, Spearmoné 20.05 volt, Gay 20.00-val nyerte a másik futamot. Persze ő is kiengedve.

Mindhárman elégedettek voltak a teljesítményükkel, Gay annak örült, hogy a korábban fájdogáló combizma rendbe jött, Bolt meg azért fohászkodott, hogy a fináléban a hatodik vagy a hetedik pályán futhasson.

Nem volt szerencséje. Ő az ötösön rajtolt, míg a nála alacsonyabb, de szintén magas (188 cm) Spearmon a hatoson. Ez Boltnak hátrányt jelentett. Gay a négyes pályát kapta. Tulajdonképpen ő volt a nagy esélyes, ám nem lehetett tudni, mennyit vett ki belőle a 100 méter.

Semennyit.

Azt ugyan elrontotta, ami általában az egyik erőssége, vagyis a szokásosnál gyengébben rajtolt, utána viszont ellenállhatatlanul futott. Az előtte induló Bolt ezzel szemben úgy lőtt ki a rajtgépből, mint még soha. Pillanatok alatt behozta Spearmon pályaelőnyét, aki a várakozásnál rosszabbul szerepelt. Elöl a jamaicai hiába menekült, Gay elhúzott mellette, s 19.76 másodperccel ért célba. Ellenszélben (–0.8) jobb idővel győzött, mint Michael Johnson 1995-ben Göteborgban (19.79). Bolt 19.91-gyel lett második, mig Spearmon (20.05) éppenhogy megcsípte a harmadik helyet, egyetlen századmásodperccel megelőzve honfitársát, Rodney Martint.

„Nagyon boldog vagyok és nagyon fáradt – mondta célba érkezése után Gay. – Greene az egyik példaképem, így különösen örülök, hogy hozzá hasonlóan duplázni tudtam. Michael Johnsonra is mindig felnéztem, jó érzés, hogy megjavítottam a világbajnoki csúcsát. Úgy vélem, a 19.32 másodperces világrekordja sem megdönthetetlen, de azért még dolgoznom kell. Azt tippeltem, hogy a döntőben valamelyikünk 19.60–19.70-et megy, de az ellenszéllel nem számoltam. Bolt nagyon jól rajtolt, az öszes erőmre szükségem volt, hogy megelőzzem.”

„Mindent megpróbáltam, de Gay pillanatnyilag verhetetlen – magyarázta Bolt. – Jól indultam, jó első százat futottam, ám utána hiába igyekeztem. De nem baj, a világ egyik legjobbja vagyok, és ez nem kis dolog. Büszke vagyok magamra, és arra, hogy ezüstérmet szereztem Jamaicának. Jövőre még keményebben dolgozom, hogy én legyek a legjobb.”

„Az első lépéseknél majdnem elestem – árulta el Spearmon. – Ez nem az én napom volt.”