Évtizedes álom

Még az idén elhangozhat a kérdés a Fáy utcában: „Mester, hol edzünk, a Mészöly-pályán vagy a Berendi-pályán?” A mester pedig elgondolkodhat, melyiket is válassza, de lehetőségként ott lesz még neki a Bundzsák-, a Csordás-, a Farkas-, az Ihász- és a Várady-pálya is, valemenynyi műfüves – összesen 18 ezer négyzetméteren. Ha esik a hó, abból az ötezer négyzetméterből dönt valamelyik mellett, amely be is lesz fedve, ez nyilvánvaló.

A történet akkor kezdődött, amikor 2004. november 30-án a Vasas megkapta a vagyonkezelői jogot valamennyi sportingatlanára. A felújítási program Pasaréten kezdődött, közösen az MKB-Euroleasinggel, amely azt vállalta, hogy tíz év alatt egymilliárd forintot költ a létesítményre, ám ezt lényegében már mára, azaz nem egészen három év alatt megtette. A tervek szerint a Folyondár utca következett volna, ám a tervezett uniós források nem nyíltak meg, így lépett előre a sorban a Fáy utca. Az idén július 26-án a Carion Holding Zrt. egyszeri összeget, 1.7 milliárd forintot szurkolt le a sporttelep Béke úttal párhuzamosan húzódó területe földhasználati jogáért, valamint a vagyonértékű jog – bármilyen szörnyen hangzik, így szól a hivatalos megfogalmazás – 99 évig tartó gyakorlásának ellenértékeként.

„A klub ezt a pénzt kizárólag fejlesztésre használhatja, tehát ebből nem lehet adósságokat törleszteni vagy prémiumokat fizetni – mondja Markovits László, a Vasas ügyvezető elnöke. – Célunk az, hogy a modern sport követelményeinek maximálisan megfelelő létesítményeket építsünk, és teljesüljön az az évtizedes álmunk, hogy négy év múlva a Vasas megalapításának századik évfordulóját egy gyönyörűen újjáépített létesítményben, esetleg az új stadionban ünnepelhessük meg.”

Ehhez az első lépést, mondhatni kapavágást szerda délelőtt tette meg a klub: elkezdődött hét műfüves edzőpálya építése, amelyeken – hacsak a decemberi időjárás nem lesz túlságosan zord – már az idén futballozhatnak a Vasas különböző korosztályú játékosai. Az ünnepélyes alapkőletétel és sajtótájékoztató felemelő pillanatai voltak, amikor a moderátor, Hegyi Iván hét legendás labdarúgó pályafutását méltatta. Sajnos Csordás Lajos és Farkas János már régen nincs közöttünk, Bundzsák Dezsőt a betegsége tartotta otthon, de Berendi Pál, Ihász Kálmán, Mészöly Kálmán és Várady Béla személyesen is fogadhatta a jelenlévők tapsát. Őket érte az a megtiszteltetés, hogy az Illovszky Rudolf Stadion közvetlen közelében fekvő edzőkomplexum hét pályáját – egy nagy-, egy közepes és öt futsalméretű pálya, utóbbiak együtt kiadnak még egy nagyot – róluk nevezik el.

Mint említettük, a tervek impozánsak. A hét pálya mintegy 350 millió forintba kerül, a maradék pénzt pedig egy új központi épület emészti majd fel, amelyben otthonra lelnek a birkózók és az ökölvívók, itt lesznek a labdarúgó-öltözők, a kiszolgáló helyiségek, az irodák, de itt járható majd be a Vasas Múzeum is – mindez várhatóan 2009-ben készül el. Ezután – már más források igénybevételével – következhet a kézilabdacsarnok felújítása, egy uszoda, az új stadion felépítése és kollégium kialakítása.

Markovits László határozottan állítja, hogy a tervek megvalósulására fordított pénz remek befektetést szolgál. A modern, minden igényt kielégítő infrastruktúra vonzza a gyerekeket, a sportolók eredményesebbek lehetnek, ezzel több szponzort lehet a klub mögé állítani, és a lakosságtól származó bevételek sem közömbösek. A Vasas egyszerre figyel a jövőre és a hagyományokra: előbbit szolgálják a fejlesztések, utóbbit pedig ápolja az a gesztus, hogy az egyes pályák, épületek, létesítmények már most a klub történetének legnagyobb egyéniségeinek a nevét viselik, és így lesz mindegyikkel, amint elkészülnek.