Profi tinédzserek

Mintha valamiféle gyógyíthatatlan kórtól tartanák távol a fiatal magyar tehetségeket az európai élcsapatok.

Egyrészt tisztában vannak a hazánk labdarúgásában uralkodó káosszal, a következetlen utánpótlásképzéssel, másrészt pedig azért csapnak le a nagyobb ígéretekre, és „menekítik ki” a talentumokat már tinédzserkorban, hogy fiatalon beépítsék őket a később megkövetelt játékrendszerbe.

Korábban Magyarországon is hasonló volt a tendencia: a korosztályos csapatokban edződők a felnőttegyüttes taktikai felállásait sajátították el tanulóéveik során, hogy aztán felkészült labdarúgóként csatlakozzanak az első kerethez. Manapság viszont hatalmas szakadék tátong az ifigárdák és a profi csapat között, s a gyerekek sem elsősorban klubjuk felnőttcsapatába készülnek, hanem valamelyik nívós külföldi topligába. Az európai egyesületek pedig örömmel néznek szét az utóbbi időben szakmai téren visszamaradó országok játékospiacán, így Magyarországon is, és amint rábukkannak egy-egy ügyesebb fiatalra, gondolkodás nélkül (mondhatni kockázatmentesen) megvásárolják – az ő mércéjükkel mérve aprópénzért.

Tizenévesen könnyebb az idegen környezetben

Ezért sem meglepő, hogy megint csaknem egy komplett csapatot kitevő magyar futballista igazolt külföldre.

Többük kora még azt sem tette lehetővé számukra, hogy szerződésük aláírása után alkoholos itallal koccintsanak… De talán jobb is így, hiszen bőven találni olyan egykori tehetséget, aki előre ivott a medve bőrére, és ahelyett, hogy nagy karriert futott volna be új egyesületénél, néhány kínkeserves esztendő után alacsonyabb osztályú csapathoz került kölcsönbe, majd végleg eltűnt a süllyesztőben.

A tinédzserkorban kikerülőknek nagyobb az esélyük, hogy megvalósítsák álmaikat: a fiatal játékosok egyedi szemléletüknek, hatalmas motivációjuknak köszönhetően gördülékenyebben illeszkednek be a már tizenéves koruk alatt is profi szellemben készülő társak közé, és ha mentálisan kellően rátermettek, hogy a családtól elszakadva boldoguljanak az új helyen, eredményes pályafutás várhat rájuk. Más kérdés, hogy míg hallani, mennyi spanyol, olasz, angol tinédzser helyezkedik el a legjobb bajnokságokban, és lesz meghatározó játékosa fiatalon az adott gárdának, a Liverpoolba szerződő Németh Krisztián és Simon András vagy a napokban a Real Madridba igazoló Szalai Ádám a tartalékok közé került, és ott is kemény küzdelem árán ragadhat csak meg.

Előnyben a csatárok és a középpályások

Feltűnő, hogy míg korábban a magyar labdarúgás folyamatosan nevelte ki a keménységükről, kitűnő munkabírásukról híres bekkeket, a jelenkori honi futballban hiányposzt a bal-, illetve jobbhátvéd, ezért a megfigyelők is sokkal inkább ajánlanak középpályást vagy csatárt a klubok figyelmébe.

Egy azonban vitathatatlan: az európai élklubok már a „piszkos munkát” sem hagyják a magyar nevelőkre. Amint kitűnik korosztályából a fiatal játékos, rögvest rástartolnak.

Hogy aztán befutja-e azt a karriert, amelyet várnak tőle, már a külföldi szakvezetőkön, no és a kiválasztott hozzáállásán múlik. Mindenesetre nagyobb a sansza egy magyar fiatalnak, ha az Internazionale La Pinetina nevű edzőközpontjában vagy a liverpooli Melwoodban fejlődik, mint ha mondjuk a Fáy utcai hátsó salakon nő fel…