Öt év után huszonöt pont

Az immár brnói center huszonöt pontjával a mezőny kiemelkedően legeredményesebb és legjobb játékosának bizonyult Tatán. Mindez cseppet sem meglepő, a – többek között a Tungsram, az FTC, a Sopron, a Pécs, a francia Valenciennes, megint a Pécs, most pedig a Brno csapatában szereplő – center évek óta a három legjobb magyar hölgykosaras közé tartozik, s egy ideig még oda is fog. Szerdai formája alapján mindenképpen.

Ha a tavalyi Euroliga-győztes invitálását értékmérőnek veszszük, a bájos anyuka most ért karrierje csúcspontjára.

Hogy hol és mikor van az a csúcs, csak utólag tudja megmondani az ember, az mindenesetre tény, hogy a magyar kosarasok közül rajtam kívül senki sem nyert még Euroligát, sőt még Euroligagyőztes csapatban sem játszott, nekem pedig a Valenciennes után a Brno a második ilyen munkaadóm – mondta a férfiválogatottat irányító Sztojan Ivkovics felesége, miközben a háttérből beszűrődött a négyéves kis Milán hangja.

Nem is merem megtippelni, mennyi idő után lépett újra pályára a magyar válogatottban a szlovákok elleni edzőmérkőzésen…

Van annak már öt éve is. Amikor várandós lettem, értelemszerűen szünet következett, ki kellett hagynom a görögországi Európa-bajnokságot, aztán a 2005-ös Eb-selejtezőkön a gyerekneveléssel kapcsolatos bonyodalmak miatt nem vállalhattam a játékot.

Ahogy a háttérzajból hallom, a nevelés ezúttal nem akadály…

Valóban, Milán itt van velem a táborban, ami óriási könnyebbség, egyszersmind előzékeny gesztus a válogatott vezetői részéről.

Szóval a 2001-es franciaországi Eb után hat évvel lehet újra kontinensbajnokság résztvevője. Ez olyan alkalom, amelyet kár lenne elszalasztani.

Ez nyilvánvaló, s a többiek is így gondolják. Ami a még magasabbra törő terveket illeti, az esetleges olimpiai kvalifikációval nem foglalkozom, majd csak akkor, ha eljön az ideje. Azt viszont magam is teljesítendő követelménynek tartom, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra. S ha ott vagyunk, mindig a soron következő akadályra kell összpontosítanunk.

Hogy érzi magát öt év után a válogatottban, ma már a rutinosabb vezéregyéniségek egyikeként?

Remekül, leginkább azért, mert a jelenlegi rendszerben végre nem klasszikus középjátékost kell játszanom, erre a feladatra itt van Ujhelyi Petra. Afféle második centerként, a gyűrűtől valamivel távolabbról indulva jobban ki tudom használni dobókészségemet, s nem morzsolódom fel a palánk alatti harcokban.

Milyen következtetéseket lehet levonni a szerdai, szlovákok elleni győzelemből?

Semmilyet. Ez volt az első mérkőzésünk a felkészülés során. Az a lényeg, hogy most még mindenki egészséges – annak külön örülök, hogy én is. Ha ez így marad a továbbiakban, akkor túl kell jutnunk az izraelieken és a bolgárokon. A rájátszás már nehezebb lesz, a lengyel vagy a szlovák válogatottat nagyon komolyan kell venni. Abban is biztos vagyok, hogy a második körben – persze odáig el is kell jutnunk – csatlakozó Cserny Réka igencsak növeli majd válogatottunk ponterejét. Csak már ott tartanánk!