Karlsruhei hajnalcsillag

Éppen fogorvoshoz készül Hajnal Tamás – de nem aggódik. Türelemre int, és leszögezi: van ideje, hogy életéről meséljen. Igazi profi. Tudja jól, a sajtó részévé vált életének. Igyekszik mindig elérhető lenni, és szívesen válaszol a többnyire azonos kérdésekre (hogy ment a játék?), de nem unja. Pedig biztosak lehetünk benne, hogy a telefonja szüntelenül csörög. Főleg most, hogy szombaton az első bajnoki mérkőzését játszotta az újonc Karlsruhe színeiben, felejthetetlenné téve a bemutatkozását. Két gólt szerzett a legutóbbi Német Kupa-győztes Nürnberg otthonában – győzelmet hozó két gólt…

Már a nagypapa is lelkes futballista volt

Téved, aki azt hiszi, hogy Hajnal Tamás a véletlenek folytán lett labdarúgó. A tizennégyszeres válogatott játékosnak tulajdonképpen nem volt más választása – már születésekor, huszonhatévvel ezelőtt, március idusán eldőlt a sorsa. Édesapja ugyanis testnevelő tanár, labdarúgóedző. Édesanyja gyári munkás, ám a családfőhöz hasonlóan szoros szálak fűzik a játékhoz – igazi, vérmes szurkoló, akinek nem kell magyarázni a lesszabályt. Már az idősebb testvér is jó barátságban volt a labdával, ám makacs térdsérülése miatt másként alakult a sorsa: fuvarozóként találta meg a számítását. Az öccse azonban még csak most bontogatja szárnyait – az idén került az NB I-es Tatabánya első keretéhez.

A középső fivér, Hajnal Tamás – követve a családi hagyományokat – négyesztendősen kezdett ismerkedni a játékkal Nyergesújfalun, édesapja felügyelete mellett. Habár Esztergomban született (ahogy mondta: „nem volt közelebb kórház”), szóba sem került, hogy nem odahaza teszi meg az első lépéseket a zöld gyepen. A cseperedő gyermekről gyorsan kiderült, hogy igen ügyes. Töretlen fejlődése során mindenben támogatta anyai nagyapja, aki játékosként az NB II-ig vitte, és Hajnal Tamás legelkötelezettebb szurkolója lett – a szombati két gólját azonban már nem láthatta…

Már egészen fiatalon megnyílt előtte a világ

Törékeny testalkata miatt sohasem akadtak gondjai a pályán. Barátai a hasonló termetű világklasszisokhoz hasonlították, ami csak növelte az önbizalmát. Akkor sem tört meg a fejlődése, amikor tizenkét éves korában elszakadt a szüleitől, hogy a fővárosban, a Ferencvárosnál tegyen próbát. Kétségtelen, Hajnal Tamás életének ezen szakasza tele volt göröngyökkel és megpróbáltatásokkal,vendégcsaládnál, majd kollégiumban élt, idegen környezetben. Szüleivel telefonon tartotta a kapcsolatot, a közeg pedig arra nevelte, hogy saját erejéből legyen sikeres. Némi szerencsével, persze – tette hozzá.

A Fradiban aztán már semmi sem menthette meg attól, hogy felfedezzék. A Németországból hazatérő szakember, Varga Zoltán keze alatt játszott az első csapatban, majd 1997-ben Szollár Krisztiánnal együtt – rövid váci kitérőt követően, ugyanis a Fradinál könnyedén lemondtak a tehetségekről – a németországi Gelsenkirchenben, a Schalke ifjúsági csapatában találta magát. Az Üllői úton azóta is verhetik a fejüket a falba azok, akik annak idején balgán lemondtak a tehetséges játékosokról.

A 16 évesen külföldre kerülő Hajnal Tamás örült az új lehetőségnek. A német futball akkoriban fénykorát élte: 1996-ban Európa-bajnoki cím, egy évvel később, 1997-ben a dortmundi BL-győzelem, és persze a Schalke UEFA-kupagyőzelme tette vonzóvá a közeget. Meg a mentalitás, amelyet el akart sajátítani. Szerencséje, hogy nem volt egyedül, Szollár Krisztián jelenléte enyhítette honvágyát („…néha ültünk a vacsoránál, és azon gondolkodtunk, mihez kezdenénk egymás nélkül”), ám hat év és nyolc első osztályú mérkőzés után elváltak útjaik. Hajnal Tamás 2004-ben a belga első osztályú Sint-Truiden csapatához igazolt, Szollár Krisztiánt pedig Wattenscheidbe, s idén nyáron a német negyedosztályú Darmstadtba sodorta a sors.

Nem szereti, amikor címlapokon szerepel

A középpályás még három éve sem érezte magát kész játékosnak, ám a Sint-Truiden menedzsere és edzője, a korábbi csapattárs, Marc Wilmots baráti invitálására nem tudott nemet mondani – így inkább visszautasította a patinás St. Pauli ajánlatát.

Belgiumi légióskodása alatt állandó tagja lett a Lothar Matthäus vezette magyar válogatottnak, a német szakember pedig azóta is minden alkalmat megragad, hogy „felfedezettjéről” áradozzon. A légiós sohasem tagadta, hogy remek munkakapcsolat alakult ki közte és a német edző között, megtiszteltetésnek veszi, hogy Lothar Matthäus tündöklő gyémántként emlegeti.

Tavaly nyáron aztán visszatért Németországba, hogy vágyát – első osztályban futballozzon – a második ligás, feljutásért küzdő Kaiserslauternnél teljesítse be. Habár csapata legjobbja volt, kívánsága csak úgy teljesülhetett, hogy az idei szezonkezdet előtt a kitartó kérőnek bizonyuló újonc Karlsruhe gárdájához szerződött.

Így aztán Hajnal Tamás a feleségével és egyben legfontosabb támaszával, Annamáriával Karlsruhéba költözött. Tizenynyolc éves korában ismerték meg egymást, gyermekáldáson egyelőre nem gondolkodnak – a futball és kutyájuk így is leköti a családfő minden idejét.

Manapság egyre nehezebben viseli, hogy a sajtó a középpontba helyezi. Azt mondja: a labdarúgás csapatsport, felesleges minduntalan egyéneket kiemelni.

ijed meg azonnal, ha göröngyös út vezet a hőn áhított cél felé – talán ezért lett sikeres labdarúgó.