Cuba libre

Ma még nem tudni, mennyire vehetjük komolyan a „comandante” fenyegetését – az sem biztos, hogy a földkerekség legrégebben, 48 éve uralkodó diktátora megéri a jövő augusztust –, ám tökéletesen érthető, hogy a kubai elnök megelégelte kirakatemberei már-már ipari méreteket öltő disszidálási hullámát. Castro haragját természetesen napjaink legkiválóbb amatőr bokszolója, a kétszeres olimpiai és világbajnok Guillermo Rigondeaux (54 kg) és a „csak” világbajnok Erislandy Lara (64 kg) dezertálása váltotta ki. Ők ketten július 21-én Rio de Janeiróban, a Pánamerikai Játékokon léptek le a kubai küldöttség szálláshelyéről, hogy aztán krimibe illő fordulatok után a napokban visszakerüljenek oda, ahonnan elindultak: Havannába.

Diktatúra-e a diktatúra?

Jóllehet hazánkban Fidel Castro a rendszerváltás – mármint a magyar rendszerváltás… – óta diktátornak, rendszere pedig önkényuralomnak minősül, annyira mégsem vagyunk fiatalok, hogy ne emlékeznénk rá, 1990 előtt a manapság nagy átéléssel „diktátorozó” külpolitikai újságíróink milyen magasztos hangnemben dicsőítették a gaz amerikai imperialistákat a cukorszigetről kiseprűző dicső kubai forradalmárokat, az élen természetesen magával Castróval.

Mint mindenben, az igazság ebben a kérdésben is valahol félúton van, s erről két kubai utam tapasztalatai győztek meg. Az átlag kubainak ugyanis tele van a puttonya a nyomorral, a jegyrendszerrel meg a titkosrendőrség zaklatásaival, ugyanakkor nagyon is élvezi az ingyenes oktatás és orvosi ellátás áldásait, s nemigen vágyik rá, hogy szép szigete fél évszázad után újra a jenkik Karib-tengerben úszó bordélyháza legyen.

Ezért nem csoda, hogy Havanna határában, a Finca Holbein Quesadában, a kubai ökölvívó-válogatott legendás edzőtáborában, ahol a dicsőségfalon két háromszoros olimpiai bajnok, a szupernehézsúlyú Teófilo Stevenson és a nehézsúlyú Felix Savón, valamint az autóbalesetben elhunyt, 1992-es olimpiai aranyérmes, szintén szupernehézsúlyú Roberto Balado és a kétszeres olimpiai bajnok középsúlyú Ariel Hernández életnagyságú fotója díszeleg – büszkén –, a valóságnak megfelelően hirdeti a felirat: kubai bokszoló még sohasem dezertált az Egyesült Államokba!

Máshová – leginkább Németországba – annál inkább.

Amúgy a Castro-rendszer megítélése nem mindenütt annyira negatív, mint nálunk vagy az Egyesült Államokban. Spanyolországban például teljesen szalonképes a szakállas („barbudos”, azaz „szakállasok” volt a becenevük Castróéknak a forradalom idején), már csak azért is, mert felmenői nem is olyan régen Galíciából, La Coruna környékéről települtek át Kubába, DélAmerikában pedig Venezuela, Bolívia és Brazília kifejezetten baráti kapcsolatokat ápol a nyugati félteke mindmáig egyetlen szocialista országával.

Prostikkal, kokainmámorban…

Rigondeaux és Lara eltűnése után mintegy tíz napig a Copacabanán rejtőzködött, várva az alkalomra, hogy valamiképpen Németországba tudjon repülni. A szökés megszervezője egy németországi születésű, 36 éves török – egykor középszerű profi bokszoló –, bizonyos Ahmet Öner volt, aki tavaly június 17-én megalapította az időrendben harmadik hamburgi istállót, az Arena BoxPromotiont.

Öner kubai olimpiai és világbajnokok elcsábítására specializálódott, tavaly egy venezuelai edzőtáborból már megszöktette Odlanier Solist, a háromszoros világ- és egyszeres olimpiai aranyérmes nehézsúlyút s a szintén athéni olimpiai bajnok Yuriorkis Gamboát és Yan Barthelemyt. Ők ma már az Arena frontemberei, túl vannak első profi meccseiken, sikerrel. Ugyancsak az Arenában versenyez Juan Carlos Gómez, a WBC egykori cirkálósúlyú világbajnoka és a kevésbé eredményes kubai veterán, Pedro Carrión is.

Rigondeaux és Lara is már öt évre leszerződtek, Öner nagy dérrel-durral be is harangozta új szerzeményeit, de korán ivott a medve bőrére.

A két dezertőrt ugyanis augusztus 1-jén a riói rendőrség letartóztatta, s hamarosan kitoloncolta az országból, ami egyenértékű azzal, hogy átadta őket a kubai hatóságoknak. Az O Globo híradása szerint az tűnt fel, hogy egy szót sem tudnak portugálul, s aranyfogak csillognak a szájukban (utóbbi nem divat Brazíliában). Egy riói szállodában fogták el őket, két európai férfi és három prostituált társaságában. Alig álltak a lábukon, be voltak lőve – hogy kábítószerrel vagy alkohollal, nem derült ki –, és már akkora számlát csináltak, hogy a tulajnak kezdett gyanússá válni…

Egyetlen kubai athéni bajnok sem aktív már

Ami ezután történt, abban több a találgatás, mint a tény. Rigondeaux és Lara azt hajtogatta, hogy elrabolták őket, miután kábítószert kevertek az italukba, és valójában ők sohasem akartak megpattanni… Mindenesetre amikor ezek a sorok napvilágot látnak, ők már otthon vannak Havannában, családjuk körében. Hogy milyen állapotban, az rejtély. Castro ugyan azt írta a Granmában, a kubai pártlapban, hogy nem esik bántódásuk, de erre azért – Pelikán József gátőr szavaival – nem vennénk mérget. Az tény, hogy ökölvívó-pályafutásuknak vége, s ez azt is jelenti, hogy mára eltűnt mind az öt athéni kubai olimpiai bajnok. Mario Kindelan visszavonult, Gamboa, Solis és Barthelemy az Arenában profiskodik, Rigondeaux pedig a történelem legidiótább disszidálási kísérletével tette tönkre magát.

És ha Castro beváltja fenyegetését, akkor az egész kubai bokszsportot is!