A kapitány szerint több számban is jó esélyük van az olimpiai kvalifikációra a magyar egységeknek. Angyal Zoltán három kategóriát határozott meg.
„Van egy-két olyan szám, amelyben gond lehet az olimpiai kvalifikáció kivívása, de Sydney és Athén előtt sem tudtuk mindjárt az első viadalon megszerezni az indulási jogot az összes versenyszámban – magyarázza a magyar válogatott vezetője. – Akkor lennék a legboldogabb, ha mind a tizenkettőben megszereznénk a pekingi kvótát. A nem olimpiai számokban induló versenyzők most jogosan mondhatják, hogy esetleg jobban örülök majd a nyolcadik helynek, mint az aranyéremnek. Nem szeretnék túlértékelni semmit, de most már az olimpia a legfontosabb!”
A kapitány, akárcsak a spanyolországi Európa-bajnokság előtt, most is hat-hét magyar aranyérmet (hármat olimpiai számban) vár.
„Most sokkal nehezebb lesz nyerni, mint Pontevedrában, de képesnek tartom a csapatot az aranyakra – mondja Angyal. – Duisburgról szép emlékeim vannak: ezerkilencszáznyolcvanhétben a világbajnokságon a Csipes Ferenc, Fidel László páros és a Csipes Ferenc, Fidel László, Gyulay Zsolt, Kovács Zoltán összetételű négyes egyaránt aranyérmes lett tanítványaim közül! Érdekesség, hogy a párosok mezőnyében akkor már mindenki azt a modern lapátot használta, amelyet napjainkban is, de a magyar duó még falapáttal evezett. Szélcsendes, jó pálya, csak egy baja van, hogy nincs mellette külön felevezősáv.”
Az ősi rivális – és ezúttal házigazda – németek várható szerepléséről a kapitány azt mondta: saját közönségük előtt nyilvánvalóan nagyon jó formát mutatnak majd.
„Bízom benne, hogy a vébécímvédő Kozmann György, Kolonics György kenupáros ezer méteren vissza tud vágni a németeknek az Európa-bajnokságon elszenvedett vereségért – folytatta a szakvezető. – Jó lenne, ha Kovács Kati is előrelépne egyet a spanyolországi ezüstérmekhez képest, itt az ideje, hogy ötszázon legyőzze Katrin Wagner-Augustint, négyesben pedig megvédje címét a magyar hajó. Persze a legnagyobb ellenfél ebben az esetben is a német kvartett lesz.”