Lefokozott edzők

„A labdarúgó edzők tekintélye fokozatosan csökken a klubokban” – állapítottameg Felix Magath, a német Bundesliga első osztályában szereplő VfL Wolfsburg mindenese. A szakember erre a következtetésre az e hónapban megrendezett háromnapos nürnbergi nemzetközi edzőkonferencián jutott, amikor többedmagával nyíltan beszélt aggályairól napjaink labdarúgása kapcsán, amelyet a hozzászólók véleménye szerint a játék és szakma helyett mindinkább a pénz befolyásol.

És persze azok, akiknek sok van belőle.

Aki a pénzt hozza, mindenbe beleszólhat

Ne legyünk álszentek: a profi futball nem más, mint kemény üzlet. S talán lassan mifelénk is természetes lesz, hogy az rendeli a muzsikát, aki fizet érte. Felix Magath viszont éppen azt nehezményezte, hogy mivel mindent a pénz befolyásol, akiknél a kasszakulcs van – a szakember az egyszerűség kedvéért menedzsernek nevezte ezeket az embereket –, hatással lehetnek olyan ügyekre is, amelyeknek eldöntése eredetileg a vezetőedzők hatáskörébe tartozott.

Vegyük a legegyszerűbb példát, a játékosvásárlást.

„A menedzserek hozzák a pénzt, ezért a sportigazgatóval ők döntenek a labdarúgók szerződtetéséről is”– vonta le a következtetést Felix Magath.

Bár nem árt hangsúlyozni, hogy az egykori hamburgi középpályás főleg a németországi állapotokra utalt, jól tudjuk, Magyarországon sem ritkák a minden szakmaiságot nélkülöző vezetői, tulajdonosi játékosvásárlások. Még az ezredforduló előtt, 1999 nyarán történt, hogy az akkor újonc Szeged LC vezetőedzője, Ebedli Ferenc a nyári felkészülés kellős közepén éles kritikával illette a külföldi tulajdonos által favorizált balkáni próbajátékosokat. Ezért úgy kellett távoznia a gárda kispadjáról, hogy egyetlen bajnoki mérkőzésen sem dirigálhatta a csapatot.

Néha nem is kellene kicsomagolni a bőröndöt

A helyzet az edzők szemszögéből joggal nevezhető igazságtalannak. Ha az összevásárolt labdarúgók nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, először a szakembert vonják felelősségre. Aki aztán nem tehet mást, mint megrántja a vállát, és annyit mond az újságíróknak: „Örülhetek, ha egyáltalán kikérik a véleményemet az új labdarúgók szerződtetéséről.”

Persze könnyebb az edzőt elküldeni, mintsem az egész csapatot lecserélni. Nem csoda tehát, hogy a futballisták is inkább arra törekednek, hogy a menedzserrel vagy a klubigazgatóval fűzzék szorosabbra kapcsolatukat. A mestertől való elidegenedési folyamat aztán azzal teljesedik be, hogy az edző egyre kevésbé tud hatni egy-egy labdarúgójára, hiszen a futballisták joggal gondolhatják: „Mi még akkor is itt játszunk, amikor a nyomodat már rég benőtte a fű…”

Újabb hazai példát hozva, gondoljunk csak bele, mi járhatott a soproni játékosok fejében, amikor a gárda többségi tulajdonosa, Vízer László Máriusz az utóbbi két évadban folyamatosan cserélgette az edzőket. Miként lehet így elvárni, hogy bárki komolyan vegye az újonnan kinevezett trénert? A szakemberek apró alkatrészszé silányultak a futballnak nevezett óriási gépezetben. Súlytalanokká válnak, s ebben a tehetetlen állapotukban ideoda sodródnak.

Amikor a szakember kezében van a hatalom

Félreértés ne essék: vannak pozitív, követendő példák is.

Körülnézhetünk Angliában, hiszen Sir Alex Fergusont, a Manchester United menedzserét aligha próbálná bárki befolyásolni. A Chelsea portugál szakvezetőjének, José Mourinhónak az esete már kacifántosabb, hiszen ha az orosz tulajdonos, Roman Abramovics kiadja az ukázt, hogy takarékoskodni kell, akkor nincs mese, nem lehet ész nélkül költekezni.

Magyarországon hasonló modellt képzelt el 1997 nyarán Krémer Károly, aki az akkor még Kispest-Honvéd FC menedzser-igazgatójának, egyben vezetőedzőjének nevezte ki magát, de lelkesedése az elkeserítő eredmények után gyorsan alábbhagyott, és a székesfehérvári meccs szünetében, 0–3-s állásnál otthagyta csapatát...

A történethez persze hozzátartozik, hogy a nagy kritikus, Felix Magath (akit január végén menesztettek a Bayerntől) csak úgy vállalta el a Wolfsburg irányítását, ha nem csupán vezetőedzőnek, hanem sportigazgatónak is kinevezik, és ő lehet a gazdasági társaság ügyvezető igazgatója. Nincs még egy ember a Bundesligában, akinek klubszinten ekkora hatalom összpontosulna a kezében.

Hans Meyer, a kupagyőztes Nürnberg vezetőedzője a konferencián viccesen meg is jegyezte: „Valld be, Felix, az, hogy mindent magadhoz ragadtál, csak a hatalomvágyaddal magyarázható.” Tessék, és még ő panaszkodik…