Kora délután a helyiek még azt hangoztatták, hogy a jutaspusztai lőtéren mesterséges tavat kellene építeni – állandó és egyenletes szél fúj, így paradicsom lehetne a szörfözők számára. Tó egyelőre nincs, estére pedig már szél sem volt – hogy a népi megfigyeléseknek nem mindig lehet hinni, a rali országos bajnokság élmezőnye bánta leginkább.
A mezőny végén rajtoló World Rally Car-pilóták konkrétan az orrukig sem láttak a portól, és míg a körülmények a 4.3 kilométeres pálya szélén csak heves köhögésrohamokat idéztek elő, a versenyautókban ehhez még némi idegeskedés is társult.
Az még hagyján, hogy a kanyarokat egyáltalán nem lehetett látni – csak úgy érzésre próbáltak befordulni a pilóták, több-kevesebb sikerrel –, de közben még a gyorsaságra is figyelni kellett. Mert bár a prológ eredménye nem oszt, nem szoroz a végelszámolásnál, presztízsokokból mindenképpen fontos volt.
És meglepetést hozott.
Ha a rajt előtt tippelni kell, a pálya szélén álldogáló – akkor még tiszta, utóbb a felismerhetetlenségig koszos – szurkolók közül talán csak a rokonok és a barátok tippeltek volna a Pintér László, Tóth Csaba kettősre. A végén mégis ők örülhettek, és bár sikerükben valószínűleg szerepet játszott az is, hogy 35ös rajtszámmal indultak, tehát amikor ők mentek, még fújt némi szél, ralis berkekben azt mondják: jó pilótának van szerencséje.
Ami az országos bajnoki címért csatázókat illeti, Turi Tamás másodikként, Benik Balázs hatodikként végzett, a piros Corollába visszaülő Spitzmüller Csaba megszerezte a harmadik helyet, a rendkívül látványosan autózó Érdi Tibor pedig elvitte a közönségdíjat – és övé lett a negyedik hely.
A prológokon általában bravúrosan szereplő Aschenbrenner György egy körrel kevesebbet ment (a három helyett kettőt), ezzel azonban nem volt egyedül, még legalább hatan estek ugyanebbe a hibába. Mivel azonban a prológ nem számít bele a versenybe, mindannyian tiszta lappal kezdhetik a szombatot, amikor hat gyorsasági szakasz vár a mezőnyre.