Végre szent a béke!

Csend, béke, nyugalom és vis szafogott optimizmus a közeledő szezon előtt.

Ez jellemzi az Egyesült Államokban túrázó Chelsea delegációjának hangulatát, ami tulajdonképpen egy múlt heti randevú eredménye. José Mourinho, a csapat menedzsere most nyilatkozott először arról, hogy kibékült Roman Abramoviccsal, a londoni klub orosz tulajdonosával. Kettejük viszonya még 2006 decemberében romlott meg, amikor a szakember szerette volna megerősíteni az együttes keretét, ám a mágnás ehhez nem volt hajlandó pénzt biztosítani. Az esetet követően megkezdődött a két érintett szópárbaja, ami hetekig témát adott az angol sajtónak, hiszen José Mourinho szinte valamennyi nyilatkozatában szapulta a klub vásárlást megtiltó politikáját, míg az orosz üzletember azzal fejezte ki nemtetszését, hogy alig-alig látogatott ki csapata mérkőzéseire, helyette inkább Amerikában nézett NBA- vagy NHLtalálkozókat...

Most úgy tűnik, elásták a felek a csatabárdot, miután Roman Abramovics és José Mourinho végre leültek, és egy maratoni csevegés végén egymás kezébe csaptak.

„A munkakapcsolatunk kiváló, mondhatni, hibátlan – kezdett bele a békülés részleteibe José Mourinho. – Kicsit elnyúlt a beszélgetés, négy órán át tartott, de jobb egy tartalmas és hosszú, mint tíz rövid, de céltalan társalgás. Nincs probléma vagy feszültség köztünk, tudunk egymás dolgairól. Roman Abramovics tudja, hogy mit csinálok és mit akarok, és ez a másik irányban is így van. Házat vettem Londonban, letelepedtem, imádom az angol futballt, és imádom a munkámat. Mi kell még? Maradni akarok, és a találkozás után úgy érzem, ugyanezt akarja a tulajdonos is. Szerződésem kétezer-tízig szól, de az is lehet, hogy még ráteszünk néhány esztendőt, ki tudja...”

Roman Abramovics nem nyilatkozott, de egyes lapvélemények szerint az orosz szinte ugyanezt mondta barátainak a találkozást követően.

A londoni klubnál így gyaníthatóan ismét jó lesz a hangulat, főleg az öltözőben, ahol eddig – a játékosok elmondása szerint – sok feszültséget okozott a tulajdonos és a menedzser „harca”.