Negyednyi jó játék

Már öt órakor alig lehetett szabad ülőhelyet találni a ceglédi strandon, pontosabban a strand úszómedencéje körül. Ekkor már túl voltunk a helyi utánpótlás legtehetségesebbjeinek bemutató mérkőzésén, majd következett az All Starválogatott és az All Star Cegléd gálameccse. A hazaiaknál jó néhány, Egerből elszármazó kiválóság szállt medencébe, a kapuban pedig az olimpiai bajnok Kósz Zoltán tempózott. A 12–5ös vereséget azonban ő sem tudta megakadályozni, ami nem is csoda, hiszen a túloldalon az All Star-válogatottnál a korosztályos és a felnőtt nemzeti csapat vegyes együttese csobbant a vízbe, többek között Madaras Norberttel és Fodor Rajmunddal a soraiban.

Öröm volt nézni, ahogy a válogatott játékosok mindegyikét szinte lerohanták a fiatalok, mindenki a kezében labdával, pólóval és plakáttal szaladgált, amelyeken az idő előrehaladtával egyre több név díszelgett. A rajongók nem foglalkoztak azzal, hogy a kétszeres olimpiai bajnok Biros Pétert vagy a szegediek ifjú titánját, Baksa Lászlót cserkészik be, minden aláírásnak egyformán örültek. Már ezekért az élményekért megérte Ceglédre (a város csapata 2003ban esett ki az első osztályból, azóta az OB I/B-ben pólózik) hozni a válogatott mérkőzést, hiszen ezzel újabb vidéki városban népszerűsíthette Kemény Dénes kétszeres olimpiai bajnok csapata a vízilabdát.

A németek elleni barátságos mérkőzés egyik fontos kérdése az volt, mely játékos vagy játékosok pótolhatják a sérülés miatt kieső világklasszist, Kásás Tamást, illetve hogy mindössze négynapnyi felkészülés után miként muzsikál a magyar válogatott, amely egyébként már kedd óta együtt gyakorolt a németekkel. Bizony a vendégek egy-két játékosát alaposan megfogta a margitszigeti nap. Ám hiába voltak pecsenyepirosak a vendégpólósok, a mérkőzésen egyáltalán nem égtek le, mivel az első negyedben háromszor is náluk volt az előny.

Nálunk Kásás Tamás egyik lehetséges helyettese, Hosnyánszky Norbert a Recco játékosának posztjáról lőtt gyönyörű emberelőnygólt, ám mellette Varga Dániel és Biros Péter is nagyszerű találatot szerzett ugyaninnen. Az első nyolc perc bemelegítése után már azt a magyar válogatottat láthattuk a vízben, amelyet méltán tartanak a világ egyik, ha nem a legjobb csapatának.

A második negyedet 5–0-ra nyerték meg a Kemény-legények, különösen Biros volt elemében, aki három gólt szerzett, egyet a védjegyeként emlegetett megúszásból, de kiemelhetjük önmaga harmadik, a válogatott hetedik találatát is, amikor hoszszas lóbálás után elsüllyesztette a németek kapusát, majd szemtelenül bepöckölte mellette a labdát a hálóba.

Sajnos a második félidő leginkább az első negyedre hasonlított – támadásban ugyan nem volt gond a magyarok játékával, ám a védekezés többször is eredménytelen volt. Ezt bizonyítja, hogy az idei világbajnokságon 13–6-ra felülmúlt németek 11 gólig jutottak. Igaz, egyelőre a legfontosabb a győzelem, valamint az, hogy a játékosok újra érezzék egymást, összeszokjanak, és megfelelő formába lendüljenek a Világligára. Sőt aminek talán Kemény Dénes kapitány a legjobban örülne, ha a nyár végén sok-sok játékosa pályázna egyforma eséllyel a majdani olimpiai kerettagságra.

A lefújás után a már a meccs előtt is látott jeleneteknek lehettünk tanúi: az öltözőből kilépő pólósokat ismét megrohanták a rajongók, akik még majdnem fél órán át dedikáltattak és fényképezkedtek sztárjainkkal.