A gyorsaság ára

Talmácsi Gábor az elmúlt hét végén műszaki hiba miatt volt kénytelen feladni a küzdelmet a Brit Nagydíjon. Hasonló már legalább két és fél éve nem esett meg vele (legutóbb 2004ben, még a malagutis időszakban voltak sorozatos gondjai), és reméli, mostanában nem is fog. Tett érte, és szeretné élvezni a jó döntés gyümölcsét. A statisztikákat elemezve nyomon követhető, hogy az elektronika folyamatos fejlődésének köszönhetően az utóbbi években feltűnően csökkent a technikai gondok száma. Az elektronika jóvoltából ugyanis a mechanikai alkatrészeknek sokkal kevesebb terhelést kell kib í r n i uk, így nem is mennek könynyen tönkre. Természetesen ebben is a királykategória, a MotoGP a mérvadó, a kisebb géposztályok ugyanis éppen azért tudnak olcsóbbak lenni, mert jóval egyszerűbb a technikai háttér.

De visszatérve Talmácsira. Ha meg akarjuk érteni az idei nyolcadliteres szezont, az év elejére kell visszamennünk, egészen addig, amikor a versenyzők eldöntötték: milyen motorral versenyeznek az idény során. Természetesen a magyar pilóta esetében a márka nem volt kérdés (az apriliás Aspar-alakulattal írt alá egyéves megállapodást), a típus viszont igen.

Talmácsi az úgynevezett RSW mellett döntött, és a mezőnyből csak hárman – Hector Faubel, Sergio Gadea és Mattia Pasini – vállalták, hogy az új fejlesztésű géppel, az RSA-val mennek. Utóbbi pilóták az okok között említették, hogy egy vadonatúj fejlesztésű motor mindig gyorsabb elődjénél. Ez logikus, különben miért adna ki euróezreket a gyár a fejlesztésére.

A mérleg másik serpenyőjében azonban ott van a megbízhatóság. Az új gépek fejlesztésénél kockázati tényezőként mindig figyelembe kell venni a „gyerekbetegségeket”, amelyeket tesztekkel nem lehet kiküszöbölni (tavaly több ezer kilométert tettek meg a motorral a tesztpilóták), ugyanis csak valódi küzdelem tud versenykörülményeket produkálni.

Az említett három úriember úgy döntött, kockáztat. Közülük eddig egyedül Pasininek volt oka megbánni, hiszen ő a nyolcból öt futamon nem ért célba technikai hiba miatt. Ám amit sokan talán nem tudnak: Faubelnek és Gadeának is voltak gondjai, csak ők többnyire a szabad-, illetve az időmérő edzéseken küszködtek, nem a versenyeken.

Azóta is rohamosan fogynak az alkatrészek, úgyhogy az idény eleje óta nem is készültek el új versenygépek. Akik tehát azt mondják, Talmácsi üljön át az RSA-ra, nem kérnek reálisat, ugyanis ez fizikailag lehetetlen. Gadeának és Faubelnek összesen három motorja van (nyilván ez sem véletlen, hiszen az RSA információink szerint a duplájába kerül az RSW-nek), csak Pasininek van kettő.

De az olasz is hiába nyer vele (lásd a legutóbbi versenyt), nehezen bízik meg az olyan motorban, amely többször hagyta cserben, mint ahányszor jól működött. Érdekes belegondolni, vajon mi járhatott Pasini fejében, amikor utcahosszal vezetett a brit futamon. Valószínűleg volt benne némi bizonytalanság. Alig két héttel korábban kavart nagy vihart motoros berkekben, hogy idei ötödik kiesése után ütötte-rúgta a motorját, ahol csak érte – tévénézők millióinak szeme láttára. Most talán már volt a zsebében egy doboz gyufa is, hogy ha a gép még egyszer cserbenhagyja, akkor felgyújtja…

Szóval egyrészről itt van az RSA, amely mindössze nyolc versenyen van túl (tehát botorság lenne azt várni, hogy hibátlan legyen), vele szemben pedig ott az RSW – vagy korábban RS –, amely 15 éves konstrukció. Természetesen ez nem ugyanaz a gép, amellyel Valentino Rossi 1996-ban futamokat nyert, hiszen évről évre folyamatosan fejlesztették, tehát kijelenthetjük: biztos alapra építkeztek.

Így aztán ha a tapasztalatok oldaláról nézzük, az RSW-nek elvileg sohasem lenne szabad tönkremennie. Hogy a hét végén mégis megállt? Igen, de a motorsportban egy-egy alkatrész bármikor meghibásodhat.

Az utóbbi időben egyébként Talmácsi Gábor is kapott RSAalkatrészeket motorjához (a félreértések elkerülése végett tegyük rögtön hozzá, hogy nem ezek hibásodtak meg a hét végén), hiszen kétségtelen, ezek az alkatrészek könnyebbé teszik a versenyzést, gyorsabbá a gépet. Az RSA-k láthatóan áramvonalasabbak és erősebbek riválisaiknál, ezért fordulhatott elő többször is, hogy Hector Faubel az utolsó métereken kibújt csapattársa szélárnyékából, és egyszerűen faképnél hagyta. Egy szó, mint száz, az RSA gyorsabb, és amikor minden működik, biztosan meg is nyeri a versenyeket, csak lutri, mikorra lesz belőle kiforrott technika.

Elképzelhető, hogy mire eddig eljutunk, Talmácsi már nem is a 125 köbcentisek között húzza majd a gázt…