Sevillai trófeahalmozók

Akkor nyugodtak meg a Sevilla drukkerek, amikor Frédéric Kanouté a gólját ünnepelte.

Pedig a Spanyol Kupa döntőjéből még csak tizenegy perc telt el. A Bernabéu-stadionban helyet foglaló ötvenezer Sevillaszurkoló arcáról pillanatok alatt eltűnt az aggodalom. A hívek nem csapatuk Getafe elleni mérkőzésének eredménye miatt idegeskedtek, hanem az együttes leggólerősebb labdarúgója, Frédéric Kanouté jövője miatt aggódtak: felröppent ugyanis a hír, hogy a mali támadó távozna a klubtól, és visszatérne Angliába. A kupadöntő előtt a játékos (még) sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a pletykákat, ám hiába ismerték Sevillában a futballista Premiershipben eltöltött éveinek drámáját (a West Hamben, majd a Tottenhamben profiskodó játékossal főleg az utóbbi egyesület edzője, Martin Jol utáltatta meg a futballt...), úgy tűnt, mintha valóban az eligazolás lenne a gólvágó szándéka.

A Getafe elleni összecsapás 11. perce – majd később Frédéric Kanouté nyilatkozatai – után egyértelműen kiderült, hogy a csatárnak esze ágában sincs elhagyni a Sevillát: a támadó, kihasználva egy madridi védő hibáját, úgy megiramodott a rivális kapuja felé a labdával, hogy ha vágtáját Mali atlétaválogatottjának edzője látta, biztos nevezi a legközelebbi százméteres versenyre… Mind a sprinten, a parádés befejezésen, mind pedig a gólját ünneplő mozdulaton látszott, hogy szívvel-lélekkel küzd ezért a klubért, és nem is fontolgatja, hogy visszatér Angliába – ezt a mérkőzés után meg is erősítette.

„Bolond lennék elhagyni ezt a csapatot – mondta a csatár. – Amellett, hogy még további két évig szerződés köt a Sevillához, mindenki rajtam röhögne, ha akkor távoznék, amikor a klub történetének legeredményesebb évét zárta. Ez az együttes immár olyan kaliberű, mint a Barcelona vagy a Real Madrid, sőt... A Barca képtelen volt megvédeni bajnoki címét, mi viszont ismét elhódítottuk az UEFA-kupát. Minden sorozatban, amelyben érdekelve voltunk, vagy az élen végeztünk, vagy pedig az utolsó pillanatig versenyben voltunk az elsőségért.”

Valóban. A Sevilla rögtön meglepő sikerrel nyitotta az évadot, amikor simán, 3–0-ra kiütötte a Barcát a szezon előtt rendezett európai Szuperkupadöntőben, majd megnyerte az UEFA-kupát az Espanyol előtt, az utolsó fordulóig esélyes volt a bajnoki címre, s szombaton, 1–0-ra győzött a Király-kupában a Getafe ellen.

„Hosszú volt a szezon, de megérte végigküzdeni – folytatta Frédéric Kanouté. – Jövőre sokkal nehezebb dolgunk lesz, hiszen immár mindenki elvárja tőlünk, hogy eredményesek legyünk.”

A klub első embere, José Maria del Nido azonban nem fél a következő évadtól, véleménye szerint ez a csapat a spanyol futball történetének egyik, ha nem a legjobb alakulata – és jövőre még jobb lesz…

„Három trófeát szereztünk – így az elnök. – Melyik európai sztárcsapat tudja ezt felmutatni? Ám nincs vége a menetelésünknek: ha az idén csodacsapatunk volt, jövőre álomcsapatnak hívják majd a Sevillát.”

Ha az elmúlt két évet vesszük figyelembe, kijelenthetjük: az álmok tényleg valóra válnak az andalúz városban.