Meglehet, ha LeBron James felesége nem csütörtök hajnalban ad életet a pár második fiának, a szupersztár képes hozzátenni azt a csöppnyi pluszt, amellyel az egypontos vereséget egypontos győzelemre változtathatta volna a Cavaliers – így azonban a 65 másodperccel a lefújás előtt megszerzett 76–69-es előnyből megmaradt egy pont a végső dudaszóig, s a San Antonió-i, 211 centis Tim Duncan magasba emelt karral úgy gyűjthette maga köré a kezdőkörben társait, akár a kotló a csibéit. 1999 óta negyedszer lett bajnok a Spurs, s a negyedik csapat – a Boston, a Lakers és a Chicago után –, amely legalább négyszer megszerezte a bajnoknak járó Larry O’Brien-trófeát. A döntő MVPjének járó díj ellenben először lett Tony Parkeré. A negyedik negyed rajtjáig úgy tűnt, ezúttal sem lesz nehéz dolga az esélyes texasi alakulatnak: 60–52-vel kezdték a csapatok a döntő utolsó 12 percét. Ekkor azonban 11–0-s sorozattal fordított a Cavs, amire viszont 16–6os szériával reagált Duncan és társulata, s a vendéglátóknak már nem volt válaszuk: az egypontos végső különbség Damon Jonesnak a dudaszó pillanatában célba találó hármasával alakult ki. Pedig az idény nem úgy kezdődött a Spursnek, hogy diadalmenet lesz belőle. Februárban, az All Star-meccs előtt 33/18 volt a csapat mérlege, s Gregg Popovich edző kijelentette: ilyen rosszul védekező Spurs még nem játszott a keze alatt. Ez a „beszólás” felpiszkálta Duncanék büszkeségét, a szezont 25/6os „második félidővel” zárták, s a rájátszásban 16/4-es pazar összmérleggel verték meg sorra a Denvert, a Phoenixet, a Utahot, végül pedig a Clevelandet.