Profi hobbimászó

Jelinkóval szinte egy időben próbálkozott az Everesttel – a hegy másik oldalán – az ismert hegymászónak számító Klein Dávid és Várkonyi László, de mindketten kudarcot vallottak.

Csak alázattal hódítható meg a Mount Everest

Klein Dávidról éles kritika jelent meg a Népszabadság május 24-i számában Klein Dávid lejtmenetben címmel. Tény, hogy a 32 éves fiatalember mindig jól eladható – értsd: hangzatos, nagy célokat kitűző – expedíciókat indított, pénz volt mögötte bőven, és a kommunikációs csapata is mindig igyekezett alaposan megdolgozni a médiát. Sokaknál az verte ki a biztosítékot, amikor 2001-ben az Erőss Zsolt nevével fémjelzett vállalkozás mellett, rivális expedícióként hét társával – bármiféle komoly Everest-tapasztalat nélkül – a hegy meghódítását a híreshírhedt Kangsung-fal, vagyis a legnehezebb út megmászásával képzelte el. Ez korábban csak a legjobbaknak sikerült, akik alázattal közelítettek az Everesthez. Kleinék el is jutottak hatezer-valahányszáz méterig… A szakma krémjéből azóta sem állt ki senki a nyilvánosság elé, hogy elmondja: a „bulváralpinizmus” helyett figyeljünk inkább azokra, akik mindenféle csinnadratta nélkül, csöndben, szerényen érnek el nagy teljesítményeket. Csak azért, hogy a laikusok – közéjük tartoznak a potenciális szponzorok – is az értékükön tudják kezelni a dolgokat.

Több mint ötszázan jutottak fel a szezonban

Jelinkó Attila története más lapra tartozik, és mérföldkő a magyar amatőr alpinizmus történetében. Ha sarkítva fogalmazunk, azt is mondhatjuk, hogy az Everest manapság már szinte turistaparadicsomnak számít. A világ számos országában a hegyi vezetés iparág, az Everestre indított úgynevezett kereskedelmi expedíciók pedig a legjövedelmezőbbek közé tartoznak. Az ember kifizet 4060 ezer dollárt (8-12 millió forintot) az erre szakosodott vállalkozásnak, és „felviszik” a világ tetejére. Ebben a szezonban a www.everestnews.com című weboldal szerint több mint ötszáz sikeres csúcstámadást hajtottak végre a hegyen, ami abszolút rekord. Az ötszázak egyike, Jelinkó Attila a szerdán Ferihegyen tartott sajtótájékoztatóján hobbimászóként határozta meg magát, de azt leszögezte: akárki akármit mond, ő nem „befizetős” kereskedelmi expedícióban vett részt. „Alaptábori szolgáltatásokat kaptam, oxigént és serpa mászótársakat is, de hegyi vezető nem volt, így én magam hoztam meg a döntéseket, nem kellett senki másnak az utasításait követnem. Paul Adler, az ausztrál alpinista, akivel feljutottam, nem volt a hegyivezetőm, a ráfordított pénz pedig a töredéke volt a 40-60 ezer dollárnak” – mondta a Nemzeti Sport kérdésére. Bárhogyan is van, a dolog semmiképpen sem egyszerű: a magyar fiatalember teljesítménye kicsiben olyan, mint Charles Simonyi űrutazása. Ha valaki kételkedne, elég, ha beleolvas a szakirodalomba vagy megnézi az Everest halálozási statisztikáit. Azonban ennél a hegynél immár magas az ingerküszöb. Hogy a szakma is elismerően bólintson, ahhoz több kell. Ha valaki oxigénmaszk nélkül, nem a tibeti vagy a nepáli normál útvonalon mássza meg a hegyet, ha extrém útvonalon hódítja meg, ha alpin stílusban vagy szólómászással jut fel rá – na, az igen. Klein Dávid és Várkonyi László oxigénmaszk nélküli mászása szép teljesítmény – lett volna, ha sikerül. Erőss Zsolt 2002. május 25-én oxigénnel jutott fel, azonban ő tíz nap alatt kétszer kísérelte meg a csúcstámadást, közte végrehajtott egy mentési akciót is 8000 méter fölött. Lejött az alaptáborba, majd visszaindult, és a jeles napon azért vette fel a maszkot, mert fizikailag már nem volt olyan állapotban, hogy pusztán „tüdővel” sikerülhetett volna neki.

A döbbenetes és kegyetlen K2 a legújabb kihívás

Erőss Zsolt most annak a vállalkozásnak a technikai vezetője, amelyik júniusban indul a Pakisztán és Kína határán fekvő K2 meghódítására. A „hópárducnak” is nevezett alpinista egyetért azzal az elterjedt vélekedéssel, hogy a „döbbenetes”, a „gyilkos” és a „kegyetlen” jelzőkkel illetett K2 a Föld legnehezebb csúcsa. Pontosan ez az, ami miatt meg akarja mászni. Csak összehasonlításul: a www.viewfinderpanoramas.org című internetes oldal adatai szerint az Everesten 2006. október 18-ig 2052 személy 3050 sikeres csúcstámadást hajtott végre, míg a K2 esetében 250 mászó 253-at, azaz kevesebb, mint tizedannyit. A csúcstámadásokhoz viszonyított halálozási arány az Everest esetében 9.8, a K2-nél 25.6 százalék (lásd táblázatunkat). Mindkét hegyet 2006. május 16-ig összesen 112 embernek sikerült legyőznie. Kollár Lajos, a K2–Gasherbrum I. expedíció vezetője így jellemzi a felfedezőjéről Mount Godwin-Austinként is ismert képződményt: „Egy nagy piramis, amelynek minden oldala igen meredek. Az időjárás ezen a hegyen hihetetlenül szeszélyes, legfeljebb két-három napig tartja magát a jó idő. A K2 csúcsára vezető valamennyi útvonal rendkívül nehéz. Ide az jön, aki mászni akar, míg az Everestre az, aki a világ tetején akar állni.” A magyar alpinizmus 2007-es éve még nem ért véget. Jelinkó Attila diadala után a szakmának kell egy újabb siker. A K2 expedíció sokat tehet azért, hogy a sportág és annak képviselői a hazai köztudatban az őket megillető helyre kerülhessenek.