A jót könnyű megszokni

Megérkezett már Mugellóba?Megérkezett már Mugellóba?

Tíz percre vagyunk, nemsokára odaérünk a lakóbusszal – mondta Talmácsi Gábor, aki az utóbbi napokat Olaszországban töltötte, hétfőn ott ünnepelte 26. születésnapját. – Itt az ideje, mert ma már technikai megbeszélésünk lesz. Remekül alakultak az utóbbi napok: a trevisói motorklubtól szerdán kitüntetést kaptam. A főtéren rendezték a bulit, ott voltak néhányan a klubtól, amely a licencet kérte számomra (Talmácsi olasz licenccel versenyez – a szerző), a polgármester és a tartomány sportminisztere. Én voltam a sztárvendég, úgyhogy elég nagy felhajtás kerekedett körülöttem.

És a születésnapja, hogy sikerült?

A menedzserem meglepetést készített. Elvittek egy tengeri herkentyűs értterembe, remek vacsorát kaptunk, és az ajándékaim is nagyon tetszenek. Jól érzem magam Olaszországban, ez mindig is így volt, és nem változott.

Szerepet játszik ebben, hogy Mugellóban általában jól megy önnek a motorozás?

Persze! Ezen a pályán szereztem először pontokat – kettőt, ráadásul esőben. Itt arattam első futamgyőzelmemet is, és tavaly sem volt rossz a hetedik hely, ahhoz képest, hogy el volt törve a kulcscsontom, és alig bírtam hajlítani a lábamat. Ráadásul most még jobb helyzetben vagyunk, hiszen ez az Apriliák pályája.

Ez mit jelent pontosan?

Az RSA versenygépet, amellyel Pasini, Faubel és Gadea versenyez, ezen a pályán fejlesztették, tesztelték, és az Apriliának egyébként is nagyon sok tapasztalata van Mugellóban. Ezenfelül nekem jól jön, hogy a gyors kanyarok jól mennek az idén, itt pedig van bőven belőlük.

A legutóbbi versenyhétvégén szó volt arról, hogy visszakapja a mérnökét, akivel az év elején együtt dolgozott, az utóbbi három futamon azonban nem. Így lesz?

Igen, vele kezdjük el megtervezni, milyen beállításokat használunk a hét végén. Valahogy megnyugtat a tudat, hogy újra vele dolgozhatom.

Milyen pluszt jelenthet egy mérnök munkája?

Apróságokban segít, de a versenyen ez rengeteget jelent. Most megpróbálunk visszatérni az év eleji vázgeometriához. Már közel vagyunk hozzá, de ez nem úgy van, hogy az ember csak úgy állítgatja össze-vissza a motorját, és egy szót sem ért az egészből. Folyamatosan, lépésről lépésre kell haladni, ezt azonban csak úgy lehet, ha nagyon gyorsan megyek. Így aztán az edzés harmadik-negyedik körétől már nyomnom kell a gázt tiszta erőből, hogy kijöjjenek a különbségek.

A csapata hogyan értékelte az utóbbi három futam eredményét?

Sokkal pozitívabban, mint én. Nekem egy kicsit fáj, hogy nem tudtam dobogóra állni, de ők elégedettek voltak. A csapatfőnök, Jorge Martínez azzal vigasztalt, hogy legutóbb nagyon közel voltam az élbolyhoz, és biztatott, hogy dolgozzak még keményebben, küzdjek még elszántabban. A csapat is látja, hogy a győzelemhez még jobb motor kell, és ennek érdekében erős nyomás alatt tartják az Apriliát. Akárhonnan nézzük, pillanatnyilag Peseknek, Faubelnek és nekem van esélyem a világbajnoki címre. Persze bárki felzárkózhat még, de azért csodák nincsenek.

Ami az Aspar-csapatot illeti, érdekes hírek kaptak szárnyra azzal kapcsolatban, hogy célba vette a királykategóriát is. Igaz ez?

Igaz, sőt a leendő valenciai Formula–1-es futam egyik fő szervezője is Martínez úr cége lesz, úgyhogy azt hiszem, az ő neve garancia a sikerre. Én is erre alapozok. Reméljük, minden így megy tovább, mint ahogyan most van – nekik szükségük lesz rám, és nekem is rájuk. Jó lenne...

Furcsa, hogy ön csalódottságot emlegetett a negyedik hellyel kapcsolatban, pedig tavaly még ugyanez a pozíció sikernek számított.

Igen, de most természetesnek tűnik, hogy mindig ott vagyok a legjobbak között. Azt mondják, a jót könnyű megszokni, és tényleg így van. Megszoktam, megszerettem, és még többre vágyom. Persze, azt is tudom, hogy nem könnyű, hiszen a jelenlegi mezőnyben nagyon nehéz folyamatosan a dobogón lenni. Ma már nincs olyan, mint régen, hogy valaki állandóan nyer. Nálunk az idei öt futamon más-más pilóta diadalmaskodott, és ez kiegyensúlyozottságról tanúskodik.

A versenyzőknek is nagy szükségük van kiegyensúlyozottságra, hiszen az elkövetkező öt hétben négy futamon kell helytállniuk. Hogyan lehet felkészülni az ilyen erőltetett menetre?

Megpróbáltam kipihenni magam, és előre részletesen megtervezem a programomat, hogy semmi se zavarjon meg. A menedzseremmel, Stefanóval lakóautóval megyünk át Barcelonába, és közben nem kell mással foglalkoznom, csak a versenyzéssel. Direkt nem vállaltam semmiféle kötelezettséget erre az időszakra. Még jó is, hogy ilyen sűrűn lesznek a futamok, legalább nem zökken ki az ember.