Utolsó forduló, utolsó, min dent eldöntő meccs, amely így a női NB I-es csatározások döntőjévé vált – ez jellemezte a pünkösdvasárnapi Fradi–Győr aranyrangadót. A találkozó azonban több más szempontból is fontos volt. Ezen a mérkőzésen szerepelt utoljára a Fradiban a Győrbe igazoló Katarina Mraviková, valamint a Hypóba szerződő Tóth Tímea és Kirsner Erika. Az FTC edzője, Németh András is búcsúzott, ő is két évre az osztrák bajnokhoz szegődött. A győrieknél Kovacsicz Mónikát és Juhász Gabriellát búcsúztatták, akik az ősszel az FTC-ben folytatják, s megköszönték az áldozatos munkát Ney Ferenc gyúrónak, aki nyugdíjba vonult.
A fordulatos, nagy iramú első félidőben Aurelia Bradeanu, Kovacsicz és Görbicz Anita remekelt a vendégeknél, míg az FTC-ben Mraviková, Németh Helga és Tóth lőtte a gólok zömét. Férfiasan birkózott a védőkkel a két beállós, Lucia Uhraková és Ana Djokics, de mindkettőjükhöz nehezen és ritkán jutott el a labda. Tóth mellett Németh Helga is legszebb napjaira emlékeztetően kézilabdázott, a másik oldalon pedig Bradeanu, Görbicz és Juhász lőtt szoros állásnál lélektanilag is fontos gólokat. A szünetig az FTC-ben nem volt kiállítás, az ETO négyszer játszott emberhátrányban.
A trópusi forróságú teremben a kevesebbet cserélő FTC fáradni látszott, és csak futott az eredmény után. Herr Orsolya bravúrosan védett, a ziccereket hibázó FTC pedig cserélgette kapusait. Görbicz káprázatos sorozatával 29–23 lett az állás a Győr javára, és úgy tűnt, a Fradi ereje már nem lesz elegendő a fordításra.
Ám fantasztikus fordulat következett.
A hősiesen küzdő ferencvárosiak felzárkóztak, Szucsánszki Zita egyenlített, Németh Helga találatával pedig már újra a hazai együttes vezetett (35–34). Mraviková góljával 37–35 lett az állás, de fél perccel a vége előtt Görbicz belőtte a büntetőt, majd Djokics a kapufát találta el. Hajszálon múlott tehát a döntetlen, amellyel a Győr lett volna az aranyérmes. A lefújás után a vendégek több játékosa elégedetlenkedett a bírókkal, meg nem adott gólt és meg nem ítélt hétméterest is reklamáltak néhányan, de ezzel már nem sokan törődtek, hiszen a pályára özönlő szurkolók ölelték-csókolták a bajnokokat, éltették Németh Andrást, majd elénekelték a Himnuszt és a székely himnuszt, aztán a játékosok pezsgőfürdője következett.