Abból él, amit szeret

Ilyen szereplésre magam sem számítottam, hiszen inkább a maratoni utáni levezetésnek szántam a luzerni viadalt – mondta Kálovics Anikó. – Ám a vártnál rövidebb idő alatt regenerálódtam, és jobb eredményt értem el, mint tavaly. Ez is csak azt bizonyítja, hogy jól sikerült a felkészülésem annak ellenére, hogy Torinóban nem javítottam meg az országos rekordot. Nem volt szerencsém, az olasz városban meleg volt, és nehéz pályát jelöltek ki a rendezők.

Csak nem elégedetlen? Hiszen 2:29:24 órával biztosan lett első!

Az azért nem vagyok, mert teljesítettem az olimpiai kiküldetési szintet. A kedvezőtlen körülmények miatt harminc kilométernél sokan feladták a versenyt, és én sem futottam olyan könnyedén, ahogyan elterveztem. Huszonhét kilométernél még országos rekordra álltam, de ekkor számomra is nehezebb rész következett. Onnantól már csak arra törekedtem, hogy győzzek. Nem panaszkodhatok, hiszen életem második maratoniján is 2:30 órán belül értem célba.

Tavaly Carpiban 2:26:44 órát futott, amit azért nem hitelesítettek rekordként, mert a pálya lejtése a megengedettnél nagyobb volt. A külföldi tudósításokban és a nemzetközi szövetség honlapján mégis magyar csúcsként emlegetik az idejét.

Időközben kiderült, hogy a pálya lejtése nem szabálytalan, az azonban változatlanul igaz, hogy a rajthelyszín és a befutóhely távolsága nagyobb az előírtnál. Szerencsére a torinói pálya minden tekintetben megfelelt az előírásoknak. Mindenesetre külföldön jegyzik a tavalyi eredményemet, ami egyáltalán nem mindegy.

Mert ugye ennek alapján kapja a meghívásokat, és ajánlják meg a fellépti díjakat…

Igen, ezért sokkal fontosabb, hogy odakint miként vélekednek a teljesítményemről. Szerencsére a nemzetközi szövetség, illetve az európai szövetség honlapján elég sokat szerepelek, márpedig a futás után érdeklődők és a versenyrendezők figyelemmel kísérik ezeket.

Természetes, hogy szerepel a híradásokban, hiszen sorozatban nyeri a rangos versenyeket. Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy külföldön manapság a legismertebb magyar atléta.

Én is így érzem, itthon azonban ez nem mondható el. Kicsit bosszantó, de ez van.

Két héttel torinói győzelme előtt a milánói félmaratonin is nagy sikert aratott, ráadásul or szágos rekordot futott. Nem volt túlzott ez a sorozatterhelés?

Az biztos, hogy nem mindenki képes erre, én azonban rengeteget készültem. Emellett nagyon szeretek versenyezni, négy–tíz kilométeren hetente is indulhatok. Ez azért is előnyös, mert megismerem az ellenfeleket, és nem tartok az afrikai futóktól sem. Maratonin azonban egy évben csak kétszer rajtolok.

Pályán nem versenyez?

Az idén nem, mert valamikor pihennem is kell, de jövőre szeretnék tízezer métert futni az Európa-kupán, s talán az olimpián is inkább ebben a számban indulok. Kicsit sajnálom is, hogy az idén kihagyom a pályaszezont, mert úgy érzem, megjavíthatnám az országos csúcsomat. De nem lehet mindent egyszerre.

Azért indul inkább az utcán, mert ott jobban tud keresni?

Igen. Én nem tudok a tízezer méter végén is ötvenöt másodperces utolsó kört futni. Sőt amúgy sem. Az afrikaiak pedig ezt csinálják, az utolsó körben otthagyják a többieket. Ugyanez az utcán nem megy. Ott mások a körülmények, nem olyan átlátható a terep.

A futásból származó bevételéből finanszírozza a felkészülését?

Az edzőtáborozásokat, a vitaminokat, a gyúrást, és ebből is élek. Az év első három hónapjában külföldön készültem. Januárban Spanyolországban hetente mezeiztem, ott a versenyrendezők fizették a szállásomat és az utazásomat. Februárban és márciusban hat hetet a franciaországi St. Rafaelle-ben edzőtáboroztam, ez csaknem egymillió forintba került.

Kell hozzá néhány verseny, hogy ez összejöjjön.

. Gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogy sportoló legyek, és kijussak az olimpiára. Most már a harmadikra készülök, de még mindig nem futottam ki magam. Sőt az új versenytáv, a maratoni lelkesít