A magyar vívás kiemelkedő alakjának pályafutását rekordok jellemzik: 1957 és 1978 között, tehát huszonegy éven át szerepelt a magyar válogatottban; öt olimpián (1960: Róma, 1964: Tokió, 1968: Mexikóváros, 1972: München, 1976: Montreal) vett részt megszakítás nélkül; hét érmet szerzett. Tokióban mindent megnyert, egyéniben és csapatban egyaránt a dobogó felső fokára állhatott. A világbajnokságokon is fantasztikusan szerepelt, összesen tizenöt érmet szerzett. Az 1963-as gdanski vb-n egyéniben győzött. Akkor és 1964-ben az év sportolónője lett. 1980-ban fejezte be páratlan karrierjét – de nem végleg. Néhány esztendő múlva újra a kezébe vette a tőrét, és a szeniorok között 1995-ben Európa-bajnok, 1999-ben pedig világbajnok lett. Sportvezetőként előbb az Újpesti Dózsa, majd a BHSE vívószakosztályát segítette. 2000-ben Olimpiai Érdemérmet kapott.