Rekordhajsza

Melbourne-ben, az úszó-világ bajnokságon a nemzetközi szövetség (FINA) először osztott pénzt a viadal legjobbjainak. Aligha véletlen, hogy a világrekord többet ért (25 ezer dollár), mint a győzelem (12 ezer). A klasszisok persze nem ezekből a díjakból élnek, sokkal inkább abból, hogy a rekordokkal kivívott hírnevüket díjazzák a szponzorok.

Az úszás folyamatosan fejlődik, így napjainkban sem állt meg, lassult le a világcsúcsgyártás. Melbourne-ben, a március–áprilisi világbajnokságon tizennégyszer döntötték meg minden idők legjobb eredményét. Ahogy múlik az idő, úgy válnak egyre értékesebbé a hosszú ideje élő rekordok. Az első helyen Janet Evanst kell megemlíteni, a nyolcvanas évek női hosszú távú gyorsúszásának legnagyobb alakját. Az amerikai hölgy 400 méteres rekordját 18 esztendő után – tavaly – adta át a múltnak a francia Laure Manaudou, Evansnek azonban így sem kell keseregnie, hiszen 800 méteren lassan 18 éve él a rekordja, míg az 1500-as csúcsa néhány hete ünnepelte a 19. születésnapját. Összesen 18 világcsúcs tartotta magát legalább tíz esztendeig – három jelenleg is érvényes. A rekordok rekordját a holland Willy den Ouden állította fel 1936-ban, 100 méter gyorson. Az 1:04.6 perces csúcs kerek 20 éven keresztül felülmúlhatatlan maradt – persze itt nem szabad figyelmen kívül hagyni a második világháború hatását sem. Ugyanennek a kornak a kiválósága volt a dán Ragnhild Hvenger, aki négy számban állított fel évtizedes rekordot.

A csúcsdöntések számában már jóval ismertebb nevekre bukkanunk. A lista élén a férfiaknál az amerikai Mark Spitz található, ő 26 alkalommal írta át az érvényben lévő rekordot. Már ott van szorosan a nyomában mindössze 21 éves honfitársa, Michael Phelps, aki Melbourne-ben négyszer döntött rekordot, összesítésben pedig már húsznál tart. A hölgyek között Kornelia Ender a listavezető (32), igaz, esetében kétes a dicsőség, hiszen – mint azóta kiderült – a négyszeres olimpiai bajnok volt az első „produktuma” a hetvenesnyolcvanas években üzemelő keletnémet doppinggyárnak. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy Ender tehetségnek sem volt híján, amit bizonyít, hogy már 13 éves korában három ezüstérmet szerzett az 1972-es olimpián, csak 100 méter gyorson tízszer javított csúcsot, ám ebben az összevetésben az ausztrál Dawn Fraser felülmúlja őt, aki 1956 és 1964 között tizenegyszer javította meg a 100 méter gyors rekordját.

Mi, magyarok is kivettük a részünket a világcsúcsokból. Honfitársaink összesen 26 alkalommal javítottak rekordot. Először Halmay Zoltán 1905ben (100 méter gyors), legutóbb pedig Güttler Károly 1993-ban (100 méter mell). Güttler rekordja három éven keresztül tartotta magát, s különlegessége, hogy egy másik magyart, Rózsa Norbertet taszította le a trónról a Sheffieldben 1:00.95-öt repesztő Güttler. Korábban egyszer fordult elő, hogy magyar magyar világcsúcsát javította meg, 1976-ban Verrasztó Zoltán Hargitay Andrástól vette el a 400 méter vegyes rekordját (4:26.00). S ha már vegyes, akkor elérkeztünk a legtöbbször világcsúcsot javító magyarhoz, Darnyi Tamáshoz. A 200 és 400 méteren pályafutása végéig jelentős versenyen veretlen Széchy Tamástanítvány hatszor javította meg a világcsúcsot. Rekordjait az 1994-es világbajnokságon múlták fölül, a rövidebbik távon a finn Jani Sievinen, a hosszabbikon az amerikai Tom Dolan.