Micsoda jubileum (1.)

DOROS LÁSZLÓDOROS LÁSZLÓ
Vágólapra másolva!
2007.04.06. 23:32
Címkék
Diósgyőrött a szombat délutáni, Kaposvár elleni találkozón minden bizonnyal fiesztahangulat lesz, ugyanis Csank János, a hazaiak szakvezetője mérföldkőhöz érkezett: ezúttal ül élvonalbeli mérkőzésen 500. alkalommal a kispadon! A jelenleg is az első osztályban dolgozó trénerek közül egyedül Garami József előzi meg a bajuszos szakembert, akit arra kértünk, idézze fel az elmúlt évtizedeket.

Mikor határozta el, hogy erre a rögös pályára lép? Sokat nyomtak a latban a debreceni évek – mondta Csank János. – Ott végeztem el az Agrártudományi Egyetemet, és papír nélkül fél évig irányítottam a DASE NB III-as csapatát. Játékosként elvégeztem a szükséges tanfolyamokat, később megszereztem a szakedzői képesítést. Az egészben az tetszett meg, hogy az edzők egyedül vannak, hiszen jómagam is amolyan magányos farkas vagyok. Szeretem a kihívásokat, és úgy gondoltam, képes vagyok megoldani azokat a feladatokat, amelyek az edzőre hárulnak. De ehhez mindig képeznem kellett magam: furcsán nézett volna ki, ha mondjuk egy játékos több ismeretanyaggal rendelkezik, mint én... Ez az ötszázas szám kétségkívül igazolja döntésének helyességét. Kezdő edzőként kit tartott példaképének? Mindig figyeltem a régi legendákat, a legtöbbet Dalnoki Jenőtől, Baróti Lajostól és Illovszky Rudolftól tanultam. Legfőképpen precizitást és keménységet. Tetszett ez a szakma, talán csak a rendszerváltozás zavart be valamelyest. Attól kezdve minden bizonytalanabbá vált: megváltozott az edzők megítélése, csökkent a szakma presztízse. Ugyanakkor panaszra semmi okom, hiszen mindig azt tehettem, amit szerettem. Mindig azt tehette, és többnyire színvonalasan tette. Melyik eredményére a legbüszkébb? Az első, amire büszke vagyok, az a Palóc-kupa megnyerése az egri serdülőkkel, ugyanis akkor a mezőnynél jóval fiatalabb csapattal győztünk. Akkor éreztem először, hogy milyen edzőnek lenni, irányítani, döntésekkel befolyásolni a mérkőzés alakulását. Persze felejthetetlen a Békéscsabával megnyert MNK, a váci bajnoki cím és a Ferencvárossal szerzett aranyérem. Talán a Vácott töltött évek azok, amit nemigen lehet felülmúlni, hiszen vidéki kiscsapatként nagycsapat lettünk. Ez az időszak hozta meg az igazi elismerést. Valóban: az év edzője lettem, és mesteredzői címet kaptam. A csúcson jártunk, hagytak dolgozni, vakon bíztak abban, amit csináltunk, és ennek meg is lett az eredménye. A szövetségi kapitányi működésének is. Történelmi tény, utoljára a Csank János által felkészített magyar válogatott jutott tovább vb- vagy Eb-selejtező sorozaton a csoportjából, a pótselejtezőn a

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik