Nevetni kötelező

Mehlmann Ibolya a két meccsen összesen hét gólt szerzett, ám a kiesés után még kicsit bosszús volt, amikor beszélgettünk.

Kevesen gondolták, hogy nem lesz elég a Dániában szerzett tízgólos előny.

Bár hazai pályán remekül játszottunk, s nagyon megvertük a Hypót, tudtuk, nehéz meccs vár ránk Ausztriában, de meg sem fordult a fejünkben, hogy kieshetünk – kezdte az Aalborg magyar válogatott jobbátlövője, Mehlmann Ibolya. – Legrosszabb esetben négy-öt gólos vereségre számítottunk.

Összeroppant az Aalborg?

Talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk, hogy összeroppantották. Hatalmas volt a nyomás, és nem csak a pályán. Az osztrákok mindent megtettek azért, hogy kizökkentsenek minket, hogy kellemetlenséget okozzanak. A meccs előtt például késve jött értünk a busz a szállodához, aztán a sofőr útban a csarnok felé beiktatott egy kis városnézést. Amikor az egykori Hypo-játékos, Tanja Logvin figyelmezette őt, először vitatkozott, aztán rájött, hogy Tanja jobban ismeri Bécset, mint ő.

Kellemetlen közjáték, de ettől még továbbjuthattak volna.

Így van, sőt mindenképpen fontos leszögezni, hogy a tizenkét gólos vereséghez kellett a mi gyenge játékunk is. De ez is belefért volna, ha nincs a két szerb játékvezető.

A dán internetes források sem dicsérték a bírókat.

Egyszerűen nem engedtek minket kézilabdázni. Változatosan fújtak, hol belemenés, hol lépéshiba miatt vették el tőlünk a labdát, a lövés közbeni szabálytalanságokért pedig nem kaptunk szabaddobást. Utóbb el is bizonytalanodtunk, így hiába tartottuk magunkat remekül az első félidőben, végül nem jutottunk az elődöntőbe.

A körülmények miatt a legendásan laza dánok is kiborultak?

Nagyon szomorúak voltak, de csak mintegy tíz percig. Aztán már mosolyogtak, hiszen mindig előretekintenek, nem rágódnak a kelleténél tovább azon, ami úgyis megváltoztathatatlan. Velem még most is előfordul, hogy sokat szomorkodom egy-egy vereség után. Ilyenkor rám is szólnak: „Ibi, miért nem nevetsz?”

A következő cél a dán bajnokságban az aranyérem?

Bejutottunk a négy közé, s a rájátszásban a Viborg ellen játsszuk a három szerzett pontig tartó elődöntőt. Szombaton idegenben van az első meccs. Nem lesz könnyű, hiszen ha be akarunk jutni a fináléba, legalább egy pontot kell szereznünk a két viborgi öszszecsapáson. Dániában hamar véget ér az idény. Aztán jöhet a pihenés?

Azért ne higgyék, hogy több hónap szünetünk lesz. Részletekben kapunk szabadságot, közben pedig edzünk. Már nagyon várom, hogy végre hazamehessek, hiszen a január, február, március nagyon sűrű volt, ezért nem is voltunk otthon.

Ennél senki sem kívánhat magának jobb bemutatkozó szezont, hiszen sikeres csapatban többnyire jól játszik, s a közönség is hamar megszerette.

Szerencsém volt, mert hamar elfogadtak a nézők, befogadtak a lányok, jól érzem magam Aalborgban.

Még a fiatal válogatott kerettagok külföldre szerződését többnyire ellenző Németh András is azt mondta, hogy jót tett önnek a dániai szerződés. Szerettem volna bebizonyítani a szövetségi kapitánynak, nem hátráltatja válogatottbeli szereplésemet, hogy Aalborgban kézilabdázom. Örülök, ha ő is úgy látja, az én esetemben ez sikerült.

Vállalhatna már tolmácsolást egy Magyarországra érkező dán turistacsoport mellett?

Elboldogulnék valahogy, de a nyelvtudásom még messze van a tökéletestől. Nem egyszerű, mert az öltözőben is meglehetős a káosz, hiszen van két-két svéd és norvég csapattársam, ők érdekesen, más dialektusban beszélik a dán nyelvet, mint a többiek. De ami a legfontosabb: a pályán és a pályán kívül egyaránt megértetem magam, s engem is megértenek. Ezért érzem jól magam.