A síugrók idei szezonját a hóhiánnyal vívott küzdelem jellemezte, ezért kifejezetten ironikus, hogy az utolsó versenyt pont a váratlan hóesés miatt kellett egykörösre rövidíteni a szlovéniai Planicán. A mindenről döntő sorozatban a lengyel Adam Malysz gond nélkül végzett az élen, a három planicai verseny legnagyobb (220 méteres) ugrásával.
Az utolsó hét viadalból hatot megnyerő „wislai sas” nagy hátrányból kapaszkodott vissza a ranglista élére. A szezon első fele, a vikersundi verseny után még 359 pontos lemaradással csupán a hetedik helyen állt, és hét állomással a vége előtt is tetemes, 234 pontos hátránya volt. Az összképhez hozzátartozik, hogy az idény első felében, amikor a négysáncversenyt is megnyerő, végül az összetettben Malysz mögött ezüstérmes Anders Jacobsen volt a főszereplő, négy viadalt is törölni kellett a rossz időjárás miatt, míg a folytatásban csúcsformába lendülő lengyelnek egyszer sem kellett elmaradt verseny miatt bosszankodnia. Az első Vk-szezonját teljesítő Jacobsen nagyon sportszerűen nem keresett kifogást, elismerte, hogy Malysz megérdemelte a sikert.
A győzelem után Malysz elárulta, tavaly a visszavonulását fontolgatta, ezért csak köszönettel tartozik a finn Hannu Lepistőnek, aki a 2006-os évad után foglalta el a lengyel szövetségi kapitányi posztot, és aki folyamatosan bátorította, visszaadta a neki a síugrás örömét.
Az idei szezonban több sorozat is megszakadt: már néhány verseny után egyértelművé vált, hogy ellentétben az elmúlt egy évtizeddel, amikor minden öszszetett győztes legalább duplázni tudott, az idén nem lesz címvédés. Az viszont csak az utolsó napon derült ki, hogy a finn Janne Ahonen 1994 után először nem állt egyszer sem dobogón a Vk-ban.