Rossz időben született

Cseh László nem a szerencse fia. Fortuna nem adta áldását az úszókarrierjére. A megállapítás egy tízszeres Európa-bajnok, világbajnok, olimpiai bronzérmes, rövid pályás világcsúcstartó esetében erősen túlzónak tűnhet, így magyarázatra szorul.

A Kőbánya SC 21 éves klaszszisa a honi úszósport történetének egyik legnagyobb alakja. Tiniként olyan időket úszott, amelyeket joggal tituláltak „földön kívülinek”. A világ legjobb vegyes úszóira jellemző sokoldalúsággal áldotta meg a sors, a kontinentális élmezőnybe tartozik háton és pillangón is, előbbiben a világ élmezőnyével is konkurál, s lassan gyorsúszásban is ott lehet az éremátadásnál az Európa-bajnokságokon. Munkabírása, céltudatossága, fegyelmezettsége, intelligenciája a legnagyobbak közé emeli. Noha sosem szerencsés különböző időszakok úszónagyságait öszszehasonlítani, a kvalitásai alapján egy lapon kellene emlegetni a nevét Darnyi Tamáséval, Egerszegi Krisztináéval, akiknek annak idején a lábuk előtt hevert a világ, akiket a világsajtó a mai napig – s minden bizonnyal a jövőben is – emleget egy-egy nagyszabású seregszemle kapcsán. Cseh László azonban még nincs az ő szintjükön.

Nincs szerencséje. Elsősorban azért, mert 1985. december 3-a előtt (ekkor született) 126 nappal Baltimore-ban Michael Phelps is rácsodálkozott a világra. S alig húsz évvel később már a világ csodálkozott őrá. Manapság senki sem kérdőjelezi meg azok igazát, akik bátran kijelentik: ő minden idők legnagyobb úszója. Sajnos a rendkívül sokoldalú Phelps a vegyes számokra (is) specializálódott, elhalászva a legnagyobb sikereket Cseh László elől.

Azonban nem Phelps léte az egyetlen pech Cseh pályafutásában. Öt évvel ezelőtt a térde fordult ki, fél évig edzeni sem tudott, három éve pedig a bokája tört el – létezik-e ennél nagyobb szerencsétlenség? – három héttel az első olimpiája előtt.

Azt mondják, a sportban nincs helye a feltételes módnak, mégis érdemes végiggondolni, hol tartana most sérülések és Michael Phelps nélkül Cseh László. A 2003-as barcelonai világbajnokságon utcahosszal nyer 400 vegyesen, egy másodpercet faragva Tom Dolan világcsúcsából. Az athéni olimpián – ha nem veszít a gyorsaságából sérülés miatt – megnyeri a 200 métert, s barcelonai idejével győz a hosszabb távon is. A 2005-ös világbajnokságon megdönti Jani Sievinen világcsúcsát 200 méteren. A sikerkollekciója valahogy így festene: kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok, kétszeres világcsúcstartó – a világ egyik legnagyobb úszója. Egy polcon Darnyi Tamással, Egerszegi Krisztinával…

Most újra nekiveselkedik, hogy legyőzze. Azt gondolná az ember, hogy a nagy ellenfél körüli gondolatokkal kel és fekszik, de nem így van. Magával törődik, azzal, hogy élete legjobbját ússza, hogy újra elmondhassa: még mindig tudott fejlődni. Meglehet, az amerikai újabb űridőt repeszt, nyomatékosítja, hogy ő minden idők legjobbja, s Cseh csak utána csap a célba, de akkor sem szabad elfelejteni: Phelps kaliberű úszó nem születik minden évtizedben – végtelenül peches, aki azokban az években úszik, amikor ő.

Mindentől függetlenül: Cseh győzelmében az utolsó tempóig bízunk!