Hosszú idő után először kez denek eltűnni a kérdőjelek és a feltételes mód a Gyurta Dániel esélyeit latolgató mondatokból. Majdnem napra pontosan négy évvel ezelőtt, felkészülési versenyen a Komjádi uszodában a 14 éves Gyurta megmutatta magát, akkor még csupán Magyarországnak. Akkoriban hangzott el, hogy az athéni olimpián még világcsúccsal is nyerhet, tehetségét Egerszegi Krisztináéhoz hasonlították. Első világversenyére már abban az évben utazhatott, s a barcelonai vb-n meg is állta a helyét: a tizennegyedik helyet szerezte meg, az elődöntőbe jutó versenyzőknek még csókolommal köszönt. A második legfiatalabb úszó is nála öt évvel előbb látta meg a napvilágot…
Noha a legszebb álmokat – győzelem, világcsúcs – nem váltotta valóra Athénban, ám olimpiai ezüstérme senkiben sem hagyott hiányérzetet, mindenki örült és kalapot lengetett a fél távnál még az utolsó helyen tempózó siheder fergeteges hajrája láttán. Sohasem hangzott el az olimpia utáni visszaesésének – 2005-ben hat másodpercet lassult, és nem utazott el a világbajnokságra – cáfolhatatlan magyarázata, ezért a 2006-os budapesti kontinensviadalra ismét visszatértek a találgatások.
A szakvezetőség győzelmet, Gyurta és edzője, Széles Sándor egyéni legjobbjának (2:10.75) megdöntését várta, de keserűen csalódnunk kellett, mert még a döntőbe sem jutott. Újra belopódzott a feltételes mód a Gyurtával foglalkozó mondatokba. Az edzőváltás jót tehetne neki!” „Többet kellett volna pihentetni az elmúlt két évben sok izmot felszedő versenyzőt, mint az olimpia előtt!” – hangzottak az érvek innen is, onnan is.
Megcáfolhatatlannak azonban egyik sem bizonyult, s Gyurta maradt Széles Sándornál, készülve a decemberi rövid pályás Eb-re. Az utolsó lehetőségre. Ha továbbra sincs eredmény, edző és versenyző útjai minden bizonnyal különválnak. Váltak volna. Gyurta Dániel azonban megrázta magát. A 200 mell döntőjében mindenkit maga mögé utasított, s remek rövid pályás országos csúccsal nyert.