Kerekedik a legjobb forma

Olimpiai bajnokhoz méltó fölénnyel tanította móresre vetélytársait a magyar férfi vízilabda-válogatott a vasárnap befejeződő kolozsvári tornán. Határon túli magyarlakta földre mindig különleges érzésekkel lép az ember, nem csoda, hogy Kemény Dénes szövetségi kapitány külön megemlítette a madarasnorbi.hu internetes portálnak: „Azt a hatalmas szeretetet, amellyel elhalmozták a csapatot, csak maximális odaadással lehetett meghálálni.” Magyarország történetét ismerve még annak is jelentőséget tulajdoníthattunk, hogy éppen a románok elleni találkozón játszottunk fehér sapkában, vagyis az országos bajnokságokban és a nemzetközi kupákban a hazai játékosok által viselt fejfedőben.

Az egész csapatnak óriási élményt nyújtott a kolozsvári viadal, amely ráadául azt bizonyította: jó úton halad a válogatott a kiemelkedő világbajnoki forma elérése felé. A horvátok (11–10), a görögök (10–3), a németek (12–8) és a románok (12–3) elleni diadal egyúttal további fejtörést ad Kemény Dénesnek, hogy miként szűkítse a tizenkilences keretet tizenhármasra. A horvátok elleni nyitó derbire még rányomta bélyegét az első nap minden nehézsége, de a második negyed közepétől kezdve végig mi vezettünk egy vagy két góllal, kézben tartva az irányítást. A másik három mérkőzés valóságos gálává nemesült, és arra figyelmeztette a riválisokat, hogy bármivel is próbálkoznak, csak csodálói lehetnek a magyar játékstílusnak. A németek elleni, könnyelműsködésekkel megspékelt meccsen használtuk ki legrosszabbul a fórokat (7/2), és bár a görög mérkőzésen sem tűntünk ki ebben a játékelemben (4/1), ezen az összecsapáson nem szerettek minket a bírók, akik csaknem háromszor annyi fórt ítéltek a helléneknek. A horvátok (10/6) és románok (5/4) elleni mutató kifejezetten jónak mondható.

Ami a játékosokat illeti, teljesült Kemény Dénes azon általános kívánsága, hogy legalább három kulcsjátékos játsszon kiemelkedő formában egy találkozón, akikhez csatlakozhat egy-egy kiegészítő ember. Biros Péter és Kiss Gergely sokszorosan feledtette az olasz derbi gyengébb formáját; Benedek Tibor folytatta remeklését, és a csapatkapitány Kásás Tamás távollétében ő intézett szózatot a meccsek előtt a társakhoz; Varga Dánielről pedig mindent elmond, hogy őt választották meg a torna legjobbjává. Noha tavaly előfordult, hogy Kemény Dénes három centert nevezett egy-egy felkészülési meccsre, most rendre kettőt írt be a jegyzőkönyvbe. Kis Gábor, Molnár Tamás és Steinmetz Ádám közt nehezen tehet különbséget, mindegyikük teljesített kiemelkedően és halványabban. Gór-Nagy Miklós védőmunkája dicsérendő, ám a gólt érő lövésekkel adós maradt. Hárai Balázs nehéz helyzetbe került, mert betegsége miatt csak egyszer, akkor is pillanatokra csobbanhatott vízbe, és kevés lehetőséget kapott Hosnyánszky Norbert is. Kiss Csabának még nehezebb a sora, mint eddig, hiszen Kiss Gergely és Madaras Norbert mellé visszatért balkezesnek Benedek is, így óriási konkurenciával kell megküzdenie. Fodor Rajmund és Szívós Márton hasznosan játszott, a náluk kevesebbszer vízben tartózkodó Varga Dénes ezúttal nem villogott.

Ami a kapusokat illeti, Kemény Dénes két-két meccsen tesztelte Nagy Viktort és Baksa Lászlót, ha elosztjuk a kapott gólokat (6 itt, 18 ott), egyértelműen Nagy felé billen a mérleg nyelve. A Vasas kapusával jól együttműködött a védelem (a görögök ellen alig kellett közbeavatkoznia). A védekezésünkre eleve büszkék lehetünk, mindent elmond, hogy a görögök 20, a románok 23 percen keresztül nem találták a kapunkat.

Kemény Dénes tehát továbbra is töprenghet. Legközelebb (február 24.) Magdeburgban játszik a válogatott, ám a debreceni torna utolsó napján (március 4.) színt kell vallania a szakvezetőnek.