Teremspecialistaként tért vissza

– A terembajnokságban üde színfoltot jelentett a Tatabánya szervezett játékával. Milyen volt a debreceni döntő belülről?
– Remekül éreztem magam, pörgős torna volt jó szervezéssel, és szerencsére minden úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Talán a hangulat lehetett volna jobb, de gondolom, a viszonylag drága jegyárak miatt nem volt tele a Főnix-csarnok.

– A diósgyőri selejtezőn kétszer is betalált, Debrecenben viszont csak az utolsó mérkőzésen, a REAC ellen elveszített döntőben érkezett az első Weisz-gól.
– Bár mindent megtettem a győzelemért szombaton is, úgy érzem, hogy Miskolcon jobban ment a futball. Nekem nagyon sokat jelent az első találat, és mivel ez most későn jött, nem is lendültem bele igazán a játékba, de szerencsére a gárda ezúttal is remekül teljesített.

– Ezek szerint jól érzi magát a „bányászváros” csapatában?
– Bár Pesten lakom, nagy örömmel utazom az edzésekre Tatabányára nap mint nap. Remek a közösség, jó környezetben készülhetünk, és igazán élvezetesek az edzéseink is.

– Viszonylag szerény játékoskerettel sorra szállítja a remek eredményeket az együttes. Mi lehet a titka a mai Tatabányának?
– Az, hogy ez igazi csapat. Hasonló mentalitású játékosok alkotják, a hozzáállással nincs probléma, mindenki küzd, hajt, nagyon akarja a sikert. Nagy szerepe van ebben Sisa Tibor vezetőedzőnek, aki jól kézben tartja a gárdát, érezhető, hogy remek pedagógus.

– Bizonyára ínyére volt a téli teremfutball, elvégre két évig élt az Egyesült Államokban és űzte az indoor soccer nevű, csak Észak-Amerikában ismert sportágat. Hogyan került újpesti nevelésű játékosként az amerikai profi teremfutball-bajnokságba?
– Kétezer-négyben az Autotrader-Tatabánya FC játékosa voltam, és David Altomaire, a klub tulajdonosa, aki a San Diego Sockers teremfutballgárdáját is irányította, beajánlott az amerikai együtteshez. A Sockersben kezdtem el kinti pályafutásomat, miután a csapat megszűnt, a drafton a Cleveland Force-hoz kerültem, ezzel a csapattal be is jutottunk a liga döntőjébe, igaz, a végső siker nem jött össze, másodikok lettünk. A bajnokság népszerűségét jelzi, hogy a finálét az ESPN televízió is élőben közvetítette. Sajnos később a Cleveland is megszűnt, így kerültem a Chicago Storm együtteséhez, ahol egy teljes szezont töltöttem el csatárként.

– Milyen játék az amerikai teremfutball, illetve mitől olyan népszerű?
– A Major Indoor Soccer League (MISL) több mint harminc éve indult útjára az Egyesült Államokban. Több magyar labdarúgó is megfordult ebben a bajnokságban, a legnagyobb név Törőcsik András, az Újpest korábbi válogatott klasszisa aki szintén a Chicagóban rúgta a labdát. Jelenleg nyolc csapat alkotja a bajnokságot, a pályák mérete megegyezik a profi jégkorongligában (NHL) használtakkal, de körben végigfut a palánk, és a négyszer kétméteres kapuk is ebbe vannak beépítve. Öt plusz egy játékos van egyszerre a műfüvön egy csapatban, és – a hokihoz hasonlóan – előre rögzített sorok vannak, általában három ilyen egységet alakítanak ki az edzők. Annyira gyors a játék, hogy kétpercenként pörögnek a sorcserék.

– Említette, hogy több magyar futballista is megfordult ebben a ligában. Jelenleg is futballozik ott honfitársunk?
– Igen, a Chicagóban csapattársam volt Ughy Márk, aki továbbra is ott játszik, ő már az ötödik szezonját nyomja le a bajnokságban.

– És ön miért tért haza?
– Bár kétezer-nyolcig érvényes szerződésem van a Chicagóval, tavaly nyáron új edző érkezett a csapathoz, aki nem nagyon számított rám. De nem bántam, hogy hazajöhettem, hiszen családi okok miatt is itthon volt a helyem ebben az időszakban. Az őszi szezont így a Kanárik futsalcsa-patában játszottam végig.

– Mennyiben tudta hasznosítani a kint tanultakat hazai pályán?
– Gyorsabb lettem és – jó értelemben – agresszívabb, valamint tapasztalatot szerezhettem egy igazán profi közegről. Ott nincs lazsálás, nincs megállás, mindenki hajt az edzéseken és a mérkőzéseken is az elsőtől az utolsó másodpercig.

– A tavasszal pedig újra nagypályán, a Tatabánya együttesében láthatjuk majd?
– A télen vetődött fel, hogy visszatérek korábbi csapatomba, és megpróbálom folytatni. Még nem szerződtetett a Tatabánya, de január eleje óta együtt készülök a csapattal, tulajdonképpen próbajátékosként. Talán nem véletlen, hogy fizikai lemaradásom van, ezt igyekszem pótolni. A vezetőedző segít ebben, az edzőmérkőzéseken általában lehetőséget kapok, hogy fel tudjak zárkózni a többiekhez.

– Nagypályán is csatárként játszana?
– Nem, itt középpályásként számítanak rám.

– És mi lesz az amerikai szerződéssel?
– Lehet, hogy az ősszel visszatérek Amerikába, egyelőre nem gondolkodom ezen. Nagyon sok függ attól, hogy miként alakul a sorsom a tavaszi szezonban.